Vadrózsa 50 2008

Vadrózsa 50 2008 (51,8km 1875m)

Tavaly nagyon bejött ez a túra, így idén is tervbe vettük. Igaz, most Ákos nem tudott velünk jönni, így csak ketten indultunk piedcat-tel. Egyúttal ez volt az új Asics cipõm fõpróbája is. Már kíváncsian vártam, hogy fog szerepelni. Fél 8 fele már Rózsaszentmártonon rámoltunk az autóból. A rajt ismét az eldugott kis horgásztó mellett volt, amit tavaly csak a túra végén vettem egyáltalán észre. Pedig nagyon szép a tavacska és a környezete. Persze most nem arra vettük az irányt, hanem a starthelyre, ami az út másik oldalán volt. A nevezés gördülékenyen megy, a szervezõk lelkesek és segítõkészek. Kicsit ritmustalanul intézzük a dolgokat, piedcat már megkapja az idejét, mikor én még töltöm a nevezési lapot. Végül 8:05-kor együtt indulunk neki a távoknak. Ki-ki a magáénak, én az 50-est kezdtem meg, piedcat a 30-ast.

Egy hosszú undok aszfaltos emelkedõvel indít a túra, én ezt egy kis szükségszünettel és egy kis videózással próbálom változatosabbá varázsolni. Nagy elõny számunkra, hogy már ismerjük az útvonalat. Nagyjából tudjuk mire számítsunk, noha messze nem emlékszünk minden kanyarra... Mikor lefordulunk az útról a napraforgó mezõk szélén futó földútra épp arról beszélünk, hogy mennyire hasonlít ez a Pata túrára. A két túra nagyon egybefolyik az emlékeinkben, még annak ellenére is, hogy az egyiken havat tapostunk, a másikon szétolvadtunk. Most ismét meleg napnak néztünk elébe, 32 fokot ígértek délutánra némi felhõsödéssel. Egyelõre nincs panaszunk, elég jól fúj a szél, ami biztosítja a megfelelõ hûtést.

A Kopasz hegy oldalában feltételes pontot találunk, ahol megkapjuk az elsõ pecsétünket. A cipõ eddig nagyon jól viselkedik, stabil és kényelmes. Keresztezzük az apci utat, majd megcélozzuk a Somlyót. A felfelé mászásnál érzem, milyen jól kapaszkodik a cipõ. A tetõn lévõ ponton begyûjtünk még egy pecsétet. Azt beszéltük meg piedcat-tel, hogy saját tempóban megyünk, így mindketten azt gondoltuk, hogy lefelé menet majd elhúzok tõle. Nem így történt. Egy kis elõnyre szert tettem ugyan, de a távolság nem nõtt tovább, piedcat derekasan tartotta a tempót lefelé is. Átrobogunk a Ferenctanyán, és elérjük azt a trükkös jobbos letérõt, ahol a jelzés ismét befordul az erdõbe. A kört is hamar megtaláljuk, ami már elvezet egészen a Széleskõi pontig. Ez a hely varázslatos. A kis tavacska, mint egy kis ékszerdoboz bújik meg a hatalmas sziklák között. A tóparton lévõ pontnál dinnyével kínálnak, de itt lemondok róla, piedcat-tõl elbúcsúzva indulok tovább.

Meredek úton mászok vissza a piros keresztre. Az ösvény nagyon hangulatos ebben az erdõben. Ugyanúgy mint egy éve, most is találkozok egy velem szembe rohanó sporttárssal, akinek minden bizonnyal kimaradt a pont, mert nem tért át a kör jelzésre. A Hármas-határi nyeregben is találok egy pontot, de kiderül, hogy ez csak a rövidtávosoknak érdekes, engem tovább indítanak. Egy darabon a piros sáv és a kereszt együtt megy, itt még fogok egyszer járni ma, majd visszefelé jövet. Az újabb elágazásnál maradok a kereszten, és zúzok tovább a Szurdok völgy felé. Útközben utolérem Ebolát, aki újabb lendületet vesz, és tapad rám. Vonatozunk lefelé elõzgetve a lassabban haladókat. Pont leérünk a völgybe, mikor Gyuri tûnik fel elõttünk. Õ is nyomja szépen, innen a mûúton hármas befutó a forrásig. A forrás a már megszokott módon éppen csak csöpörög, de szerencsére az elõrelátó pontõrök elég vizet raktak ki kannákba, hogy gyorsan onthassuk a szomjunkat. Én le is nyomok két pohárral. Itt is kínálnak dinnyével, de még itt sem élek a lehetõséggel. A víztõl felfrissülve indulok tovább a mûúton Szurdokpüspöki irányába. Az egyik kanyarban majdnem elcsap egy furgon, amelyik nagy sebességgel az út széleit igencsak kihasználva vette be a kanyart. Kár, hogy pont lekapcsoltam elõtte a kamerát, érdekes lett volna visszanézni videón a találkozást. :) Kissé nehézkesen megy a futás, érzem, hogy nem frissek az izmaim. A faluban összefutok egy hölgy futóval, aki egy kék kútnál tölti újra a víztartalékait. A tartalékok nálam is fogynak, de reméltem, hogy elég lesz végig az adag. Inni sem állok meg, mert tudom, hogy a falu végén, a pincéknél is lesz még alkalmam frissíteni. Már éppen kezdene túl meleg lenni, mikor felhõk érkeznek és eltakarják a napot. Hát ez pompás, mintha csak rendeltük volna. ;) A pincéknél nagy fürdést rendezek. A faluból kivezetõ úton még egy darabig élvezhetem a sapkáról a nyakamba lecsöpögõ hideg vizet. Elõttem egy jó tempóban haladó túratárs, akit a patakvölgybe való lekanyarodás elõtt érek utól. Szedi a lábait Õ is, nem is marad le tõlem. Megkezdõdik a nagy mászás felfelé, igencsak meredeken. Még így is elég meleg van, hogy nem tûz a nap ránk. Jól haladunk felfelé, de egy idõ után érzem, hogy kezdek fáradni és eléhezni, így egy nagyobb fa alatt lassítok és elõkeresek egy kis rágcsálni valót a táskából. A srác mögöttem szintén leáll pihenni. Benyomom a kipróbálásra elhozott power gélt, meg egy banánt. Nyomatok rá egy kis piát is, ez most kellett. A gerincen haladva még a szél is nagyban segíti a felfrissülést mászás közben. Az elsõ csúcs elérése után már könnyebben megy a dolog, megkezdõdik a hullámzás fel-le. A srác itt már lemaradozik tõlem. A Múzsla tetejét egyedül érem el. Itt nem állok meg, mert tudom, hogy az aljában ott a pont. Le is szaladok az EP-ig. Ketten vannak még itt a pontõrön kívül, aki épp a hûvösebbre forduló idõre panaszkodik. Nekünk persze ez maga a megváltás. Egy évvel ezelõtt itt már sokkal melegebb volt.

A túra legizgalmasabb része következett, a Múzsla nyeregbõl lefelé vezetõ háromszög jelzés. Jelzés az van végig, no de út? Az nem sok. Az erdõt pásztázva szálltam jelzésrõl jelzésre. A Sóbánya patak völgye nagyon szép. Igaz, egyben nehéz a haladás is benne. Itt futok össze Andival, aki szintén kocorászik. Egyik völgybõl a másikba jutunk, a Rédei-Nagy patak völgye is nagyon hangulatos. Itt is át kell kelni egyszer kétszer a patakon. Nem kell sokat menni, máris ráfordulok a zöld négyzet jelzésre, amin egy jó darabig maradni is kell. A Prédikáló tetõn egy éve csak egy tájfutó lyukasztóvolt kirakva pontnak, most viszont személyzet is volt. Sõt, ellátás is. Benyomtam egy zsíros deszkát, úgy indultam tovább lefelé.

A következõ hegy a János vára volt, ami kicsit megizzasztott. Nem is a felfelé része, inkább a másik oldala, ahol roppant meredek, köves, csúszós lejtõn kellett lejutni vissza a Rédei-Nagy patak völgyébe. Itt már nem éreztem olyan stabilnak a cipõt. Persze, itt tényleg nagyon nehéz volt lejutni. Lentrõl aztán ismét mászás következett fel a Tilalmas tetõre. Itt váltok a térképemen még nem létezõ piros keresztre, és azon igyekszek visszafelé az Eszter forráshoz.

A forrásnál másodszor ugyan nincs pont, de én újra betérek frissíteni. A pontõrök készségesek, vágnak egy szelet dinnyét is, most már elfogadom. A víztartályomban már tudom, hogy nem sok tartalék van, abba mégsem töltök, bízom benne, hogy kitart. 37,5km-nél járok.

Felfrissülve indulok el ismét a Szurdokpüspökibe vezetõ mûúton. Most valahogy lassabban érem el a falu szélét, mint elõször. Végre lefordulok a piros sávra jobbra, amin megindulok felfelé a Nagy Hársas hegyre. Ez az a hegy, amit egész túrán kerülgetni kellett, aztán most itt magasodik elõttem teljes nagyságában. A dús növényzettel benõtt úton arra leszek figyelmes, hogy valami jármû közeleg nagy hanggal. Húha, nem csak a hangja nagy, ez egy nagy terepjáró és igencsak gyorsan zúz. Alig tudok félrehúzódni az alkalmi zug-rally versenyzõk elõl. Az út egyre meredekebbé és meredekebbé válik. Jóval feljebb ismét jármûvek jönnek szembe. Ezúttal egy csapat krosszmotoros meg két quados. A köves úton csak reménykedem benne, hogy nem kapok egy kerék alól kipördülõ követ az arcomba. Itt felfelé már újra találkozok rövidtávosokkal is, akiknek nem kellett a Múzslás kitérõt megejteni. Már közel vagyok a tetõhöz, mikor a lefelé bandukoló pontõrséggel találom szemben magam. Megkapom a pecsétet, közben próbálok nyújtani kicsit az egyik fánál. Nagyon elfáradtam, komótosan sétálok a csúcson lévõ geodéziai toronyig.

Innen aztán próbálok megiramodni lefelé, de nehezen pörgök fel. Egy futó sporttárs kell hozzá, aki megelõz és utána indulva növelem én is a tempót. Visszaérünk a kereszt és a sáv közös szakaszához és most már a sávon maradhatunk. Közben elfogy a maradék piám, porzik a tartály. Nagyon várom már a következõ pontot, ahol tudom, hogy frissítés vár rám. Csakhogy nincs az még olyan közel. Végig kell haladni a falu közelében lévõ pincesoron, ami túl hosszúnak tûnik most. Már mindenféle otthon a hûtõben lévõ sörökrõl halucinálok. Nehezen haladok, de végül elérem a második pincesort, ahol megtalálom a pontot is. Borral és fröccsel kínálnak, de nem élek, csak az ásványvízzel, pont az kell most nekem. Úgy nyomok le három pohárral, hogy pislogni sem marad idõm közben. Jujj, de jól esett. Na most már kihúzom a célig.

Egy kis mászás következett a mûútig, ami nyíl egyenesen megy be Rózsaszentmártonra. Ezen már nagyon nem esik jól a kocogás. Érzem, hogy mindkét lábamat feltörte a cipõ. Ez nem túl jó jel. Lassan érem el a falu határán lévõ templomot, ahonnan még keresztül kell jutni hosszában a helységen. Az sem megy egyszerûen már. A vége elég küzdelmesre sikerül, sokat kivett belõlem ez a futás.

A cél elõtti kanyarban piedcat vár rám a buszmegállónál. Már azt hittem a buszra vár, de csak elém jött ki szerencsére. :) Együtt tesszük meg az utolsó métereket, ez jól esik, köszönet érte. 7:02 lett a vége, ami csak kicsit több, mint a tervezett 6:30-7:00 -ás intervallum, viszont sokkal nehezebben ment, mint azt elõre gondoltam volna. Valószínûleg többet kellett volna pihennem elõtte.

A célbe beérve kell egy fél perc, mire egyáltalán válaszolni tudok a rendezõk kérdésére, hogy hogy tetszett a túra. Elzihálom, hogy az nagyon rendben volt, a kondimmal van némi probléma. Lerogyok egy padra, elpakolom a papírokat, aztán átmegyünk a tó mellé, ahol finom paprikás krumpli vár rám. Mielõtt bele tudok kezdeni a kajálásba, kiterülök az egyik asztal mellé fotoszintetizálni. Hú, ez jó, feküdnék itt még egy-két órácskát. Hát sikerült rendesen kihajtanom magam. A paprikás krumpli nagyon finom volt, és nagyon jól esett. Soha rosszabb ellátást a célban. Remek kis túra ez, és abszolút fejlõdõképes. Több hibát is kijavítottak a tavalyihoz képest a rendezõk, még jobb lett az ellátás. Találkozunk még, köszönöm szépen!


Képek:
http://picasaweb.google.com/qvic78/VadrZsa502008

Videó: