Heia Norge!

A magyar csapat felejthető (bár néha _sajnos_ még ez sem mondható el) játéka és távozása után a másik nagy kedvencnek, a norvég válogatottnak szurkoltam. Így volt ez ma is az EB döntő napján, bár az ellenfél, a svéd csapat is rendkívül szimpatikus volt végig... És ami nem kis fegyvertény, ők tudták csak legyőzni a norvégokat a tornán... korábban. Hammerseng-ék azonban kő keményen visszavágtak és elvitték az aranyat így aranyvasárnap. ;) Csak Riegelhuth gyenge játéka volt számomra kis csalódás.
Gratula lányok! Szép volt!!!!
(a videó nem az EB összefoglalója)

Tortúra 65

Idén szakítottam a hagyománnyal és nem otthonról indultam gyalog a Tortúrára. Gyöngyi, Laki, Peti és Feró társaságában Tapolcán szálltunk meg péntek este. Beiktattunk egy nagy kajálást még estére, ami később kicsit megbosszulta magát. Jövőre majd vigyázok. A szállásról reggel nagyon kényelmesen 2 perc alatt értünk át az iskolába, ami mindenképp pozitív dolog. Csípős fagy várt odakint. Alul a téli futónadrágom vettem (most csak magában, nem úgy mint tavaly), felülre 3 réteget. Kesztyűből a vastagabbat. A rajtban a szokásos nyüzsgés volt 6 óra körül, de az emberek többsége gyorsan el is indult. Én pontban 7-kor vágtam neki a távnak. Tempó nem volt igazán tervezve. Szerettem volna jó időt menni, ugyanakkor nem akartam megszakadni, csak egyenletesen menni végig. Így egy nyugis indulótempóval kezdtem. Az elején sok emberrel találkoztam, mert az előzgetés, aztán Bükkszentkereszt után már kezdett ritkulni a mezőny. A havas Bükk csodálatos volt. A Rejtek-Sugaró és a Nagymező különösen! Bánkútra 3:40-nel értem, ami teljesen rendben volt. Kis pihi, kaja pia és kocogtam is tovább a Faktor rét fele. Elkezdett esni a hó, amit be is ígértek az időjósok. Indulásnál nagyon sok futó érkezett éppen, így több nagyobb csapat loholt mögöttem innentől. Tar-kőig egy sporival kerülgettük egymást. Kinéztünk a sziklaszirtre, pont nem volt, de sajnos kilátás sem. Lefele elhúztam, jól lehetett haladni a havas lejtőkön. Az Imó völgyénél értem utól két futót, akikkel nagyjából együtt értünk be Tamáskútra. Itt aztán megint beértek a mögöttünk jövők is, pár perc alatt elég sokan lettünk. Elől indultam, itt még remekül ment minden. A Völgyfőház előtt ért Carlos-ék csapata, ami már elég nagyra duzzadt. Itt éreztem először, hogy lassulok és fáradok. Kicsit visszavettem és maradtam a kényelmes zónában. A porhó taposása plussz energiákat mozgósít meg én meg valahogy nem pihentem rá eléggé a mai napra. Gond azonban nem volt egy szál sem, haladtam szépen továbbra is. A Török út nem egyszerű eset, híresen hosszú és monoton, de már jól ismerem így nálam volt az előny. Rutinnal győztem le az egyhangúságát. Kövesdi-kilátó, majd Várkút jött. A szokásos helyen nem találtam a pontot, kicsit tovább kellett menni, egy másik épületbe húzódtak be a pontőrök. Nem sokat időztem, a hátra levő szakasz innen már nem vészes. Viszont elfáradtam, ezt éreztem, így elég komótosra sikerült, főleg az Egedig tartó út. Az ekkorra már sűrű hóesésnek köszönhetően most gyerekjáték volt lejönni a köves úton. Puha hó lepte és még csak jeges sem volt. A szőlődombok után pedig már Eger várt rám. Még bőven világosban, 15:54-kor értem be a célba. A 9 órán belüli teljesítésnek örültem. Bár ezt előre biztosra vettem, végül épp csak tudtam hozni. Az átlag pulzus 154 lett. A célban klassz hangulat volt, sok ismerőssel, jól teltek az órák, amíg a többiekre vártam. Köszönet a túráért!

Timex adatok

Feró képei

Jeges futás

A mai futásra elvittem magammal az Icebug-ot, hogy kárpótoljam kicsit a hétvégéért. Odalent nagyon zord idő volt -7 fok és erős jeges szél. A pálya nagyrésze jegesre van fagyva, ideális a szögesnek. Nagyon jól tette is a dolgát, egyáltalán nem csúszkált még egy kis agresszív próbálgatásra sem. A vége fele elkezdett esni a hó... vagyis ebben a nagy szélben inkább száguldani, mint esni. :) Jó volt ez a kis levezető, most pihi jön a szombati Tortúráig.

Börzsöny Vulkán 43,5km / 2216m

Kemény volt az idei Vulkán! Amilyennek lennie kellett. ;) Reggel hatalmas hófelhő érkezett felénk és hamar elkezdett szállingózni is. Ez később hóesésbe, majd néhol hóviharba ment át. A terep sok helyen nagyon jeges volt, a szöges cipőm itthon csuklott szerintem egész nap. A lefelékkel ezért nagyon csínján kellett bánni, mindenkinek muszáj volt kicsit visszavenni. Már-már csodával határos módon megúsztam a nagyobb firkálást, pedig többször is igen közel jártam hozzá. A kedvenc mozdulatom az volt, mikor a Miklós-tető oldalában fél lábon csúsztam 1,5 métert lefelé egy elég furcsa pózban mert a masik lábam magasan a levegőben volt. A Fekete-völgyben viszont most megúsztuk a fürdést, pedig tuti fixre vettem a túra előtt. Egy hatalmas fa volt rádöntve a patakra amin át lehetett mászni (miután útugrottam egy elég széles másik patakágat). A legnagyobb kihívás címet szerintem holtversenyben a Holló-kő-Salgóvár szakasz és a Taxi-nyiladék nyerte ma. Előbbin végig tombolt a jeges északi szél hóvihart zúdítva az arcunkba (meg kell hagyni az új Adidas kabátom kiválóan állta a sarat... akarom írni a havat), utóbbira pedig ráesett napközben a hó... és mint tudjuk a hóval borított tükörjégnél aligha van csúszósabb. Rázós menet volt, mégis nagyon simán ment. Végig kontrolláltan, visszafogottan, egyenletesen. Nagyon élveztem. Az átlag pulzusom 160 lett, az időm pedig a 2. legjobb Vulkán időm az eddigi 5-ből: 6:19. Feró is behúzta még éppen 7 órán belül.
Köszönet a rendezőknek a remek túráért (és az órámnak a remek navigálást)!

Timex adatok

Újra itt a tél...

Tegnap előtt még melegrekordok dőltek meg 15, 18 fokkal, most meg -6 van odakint és tombol az északi szél. Holnap Börzsöny Vulkán, továbbra is hideget, nagy szelet, havazást mondanak, ami remekül illeszkedik az eseményhez. ;) Nagyhideghegyen csak pár centi hó van jelenleg, remélem holnap még esik rá bőséggel. Hideg az biztosan lesz, ma délben Pesten 0 fok volt, addig odafent -8... Jó lesz!

Mátra #5 futás 32km / 1380m

Mára egy keményebb futást terveztünk piedcat-tel. Hét közben még nem is sejtettük milyen kemény is lesz. ;) Igyekeztem egy izmos útvonalat összerakni, ami sikerült is. Kompromisszum nélkül. Dupla Kékessel. Erre jött még rá a péntek esti égi áldás hó formájában. Vééééégre!! Hóó!! Méghozzá rengeteg! Nem mentünk gyorsan, piedcat alacsony pulzus zónában tartotta magát, ami ennyi szintnél lassú tempót jelentett. Hogy lefoglaljam magam útközben sokat fotóztam a mobillal. Egész jó képek készültek. A hó is nehezített az előrehaladásban és szépen megdolgoztatott minket.

A Timex órám rendkívül precízen navigált minket végig az útvonalon, nagyon nagyon hasznos volt.

Az első csúcshódítás még jól ment, a második már nehezebb dió volt.



Odafent nagy volt a zima, kezünk, lábunk lefagyott, húztunk is lefelé. Mátrfüreden még pihentünk kicsit indulás előtt. Félelmetesen jó volt! Végre itt a tél!! Hurrá!
Timex adatok itt: link
Az összes kép pedig itt: link
És egy rövid videó:

Margita kör 26,7km / 425m

A vasárnap sem maradt futás nélkül, piedcat-tel nyomtunk egy Margita kört. Jó régen jártam már erre, legutóbb még hóban. Most a terep sokkal kellemesebb volt végig, a pocsolyákat ki lehetett kerülgetni, sár pedig nem volt csak néhol egy kevés. Pompás futóidőt fogtunk ki, nem volt se hideg, se meleg, se eső, se napsütés. Margitáig nagyon lazán mentünk, onnantól lett kicsit feszesebb a tempó, de végig a komfortzónában haladtunk. 3:02 alatt értünk vissza a kiindulási pontra. Nagyon jól esett, köszönet érte.
Timex adatok itt.

T-Online ( 27km, 1143m )

Pihenés után jól esik a mozgás... Ezen a héten be is pótolom a múlt héten elmaradt kilómétereket, minden nap futottam. Ma a Hegedűs Róbert emléktúrát (T-Online) Feróval. Laza tempót terveztünk, amit abszolút hoztunk is. Nagyon kellemes futás volt, nagyon kellemes időben. 3:35 lett a vége. Bár reggel a hőmérőm csak 2 fokot mutatott, gyorsan melegedett a levegő, mert kisütött a nap. Már a Fekete fejen melegünk lett. A végére meg egészen kitavaszodott... már ha szabad ilyet mondani november végén. :) Tényleg, pont most kukkantottam rá az előrejelzésre és jövőhét végére már havat jósolnak. Ho-hó!! Az nagyon remek lenne! Jöhetne az első havas futás! ;)
Lőttem pár képet a telóval útközben, katt ide.
És a szokásos adathalmaz: Timex Forever!

Pihenős 7vége

Rég volt már ilyen, hogy se futás, se meló nem figyelt be hétvégén. Futni terveztem, hogy megyek, de olyan fáradt voltam, hogy se szombaton, se vasárnap nem bírtam felkelni reggel, hogy elinduljak. :S Jó, ma este voltam lent kicsit kocogni, de egyébként csak pihi volt.

a film forog tovább...

..tegnap már Esztergomban. Hétfőn amikor ott jártam az egyik rendőr említette is, hogy még akkor este menniük kellett oda. Én meg ha már írtam a korábbi eseményekről, gondoltam berakom ezt is:

hétfői forgatás...

Mire hazaértem már a forgatásnak vége volt, de azért szétnéztem a helyszínen. Az egyik őr odajött és sztorizott egy tíz percet... A Jugoszláv határ menti határőr sztoriktól a levágott katonafejekig.. de elmesélte a jelenetet is, ahol egy busznyi katona rohan fel a lépcsőházba és rángatja le a később ház mögött kivégzett embereket...
Velvet cikk, ami idevág.

Én is lőttem pár képet a díszletről.

Jolie tél a lakótelepen

Leesett az első hó a József Attilán... Igaz műhó, de az is valami. Minket sem került el Lara Croft, itt forgat 3 házzal arrébb. A parkolóban havas roncsautók szerte szét. Majd hétfőn is lecsekkolom még hogy megy a meló... :)

Intersport 29

A Piros után egy héttel rövid futást terveztem a hétvégére lazításképpen. Pont kapóra jött a BSI túrája, amit nem titkoltan elég futócentrikusra szerveztek.

Ákos és Luca már régen betervezte ezt az eseményt, sőt, Ők már tavaly is voltak, így a pályát is ismerték. Boldogan csatlakoztam hozzájuk egy közös futásra. Nagyon kíváncsi voltam, mit tud alkotni a sportiroda egy számára elég idegen téren.

Csillaghegyen a rajtban hamísítatlan BSI hangulat fogadott. Rajt/cél kapu, feliratok, szalagok és rengeteg rendező az iskolában. Megkerestem a "hosszútáv" nevezési tantermét. Nekem már elég furcsa mikor 29km-t hosszú távnak hívnak egy terepversenyen. :) Persze ezt most nem terep-ultrás szemmel kéne nézni... ez inkább olyan aszfaltfutóknak készített betekintés a terepfutásba dolog... hogy a város szélén rájöjjenek, hogy az aszfaltcsík végével az út maga nem ér véget... Kaptunk már az elején egy rajtcsomagot. Ebben volt egy mini szendvics és egy keksz is, amit egyelőre visszaraktunk az autóba. A rajtszám osztástól nem tudtak elszakadni, pedig szerintem semmi értelme nincs itt, mivel úgyis külön ellenőrzőfüzetre kapjuk a pecséteket. A futó kategóriában indulókat külön megjelölték a rajtszámon egy zöld matricával.

Pontban 9-kor indulunk. A rajtkapunál kapunk pontos időt. A szép időnek köszönhetően (délutánra 18 fokot ígértek) jó sokan voltak, végig előzgetni kellett a túratársakat. Igyekeztem nem befolyásolni Ákosék tempóját és hagyni, hogy végig ők diktáljanak. A csillaghegyi bányát én még nem láttam, érdekes élmény volt, nagyon tetszett.


Ezután a K100 útvonalán haladtunk sokat, ami szintén nagyon tetszett. Gyönyörű tiszta kilátás fogadott minket a Kevélyeken.

A nyeregből lefutottunk Csobánkára, amit átszeltünk keresztben.

Majd visszamásztunk a kékre és onnan megtámadtuk a Kis-Kevélyt. Itt ritkán járok, de a Mackó barlangot legalább már ismertem korábbról.

Ferde csúszós ösvényen vezetett az út vissza a Kevély-nyeregbe, ahol újra pecsételünk és megindulunk lefelé a Redlinger Andor úton. A köves úton most kivételesen jól esik a laza kocogás.

Az Egri vár fele vesszük az irányt, ahol újabb pecsétet kell begyűjtenünk.

A rajtban beígért lányrablást Luca megússza, így nekünk sem kell megküzdeni az ellennel és visszaszerezni Őt. :) A ponton ásványvízzel frissítünk.

Innen egy jelzetlen széles úton érjük el a tevesziklákat, ami szintén szép látványosság.

Becsorgunk Pilisborosjenőre, ekkorra már elég meleg van, főleg ha azt nézzük, hogy már bőven bent vagyunk a novemberben. Teljesen tavaszias az idő. Beérve újra az erdőbe már legalább a nap nem süt ránk közvetlenül, helyes kis ösvényen mászunk vissza az Ezüst-hegyi kőbányához. Innen aztán a már bejárt úton csorgunk visszafelé. Ürömi út, Róka-hegy, majd az utcákon vissza az iskolához. A végén Luca még rendesen felpörgette a tempót, az összidőnk 3:40 lett. Remek kis futás volt, köszönet érte!

A célban kapunk enni, inni, megkapjuk a befutó csomagot is. Odakint leülünk kicsit pihenni egy padra. Remek kis túrát hozott össze a BSI, nekem pozitív meglepetés volt.
Ami biztos, hogy egy BSI eseményen soha nem fogok olyan közel kerülni önmagamhoz, mint egy Barcikán vagy egy BEAC Maxin, de itt nyilván nem is az a cél.. inkább a futóközösség ápolása. És nyilván kell ez is az is. Kinek melyik jobban.

Itt lehet megnézni a mért adatokat: Klikk ide

Valamint további képeket böngészni a futásról: Klikk a képekért

Piros 85 ( 88,5km 3205m )

Kivételes P85-nek néztünk elébe. Ritkán esik meg, hogy óra átállítás előttre esik a rendezvény, így most egy teljes órát nyerünk a sötétedéssel szemben. A terv 7,8-as átlag és 11:15-ös teljesítés volt, ami elég kemény. Már az is elég szokatlan volt, ahogy elkezdtem csinálni. Mivel nem volt még rendes (végig-)futós időm ezen a túrán, vettem az egyik legkomolyabban megfutott túrát, a Less Nándort 61km 2125m szinttel és összevetettem a Piros első 61km-ével ami majdnem pont a Hosszú-árok EP-re jön ki: 60,5km 2171m szinttel. Idén a Less 7:24 lett, ide beírtam 7:30-t.. és ehhez mérten osztottam be a többi szakaszt. Elég meredek tervnek tűnt, akárhogyan is néztem. :)

Reggel Ákossal és Lucával indultunk a Hévhez, ahol piedcat is csatlakozott hozzánk. Ákosék a 65-ön indultak, piedcat a 85 terepfutó változatán. A rajtban a megszokott sürgés forgás, minden olajozottan zajlott. Egy tv stáb interjút készített Pap Gáborral, a tavalyi első helyezettel. Feró is feltűnik a tömegben, pacsi aztán Ő már szélnek is ered. Én kivárom a 8 órát másodpercre pontosan.

Borzalmasan hideg van ehhez az öltözethez. Ahogy elindulok, akkor érzem csak igazán a hév sinek mellett Csillaghegy felé kocogva. Sapkából kettőt hoztam, mert délutánra viszont meleget mondtak. Így most jól jön a melegebb szélálló sapi, később majd lecserélem a siltesre. Felveszem a kesztyűket is. Na így már jobb. Csillaghegyen majdnem elsüllyedek szégyenemben, mikor a Rókahegyi út helyett a Rókavár utcába fordulok be.. nem is értem... pedig annyiszor jöttem már erre. Alig jöttem pár száz métert a piroson, máris elvesztem. :S Na sebaj, hamar visszatalálok a jelzésre máris pár plussz méterrel a lábamban. Az időterv a táskám zsebében lapult, de az első pont idejére még emlékeztem 1:10. Ehhez képest 54 perc kellett, hogy felérjek az első pecsétig. A pulzusom persze az egekben végig, de rendkívül értékes percekkel kerültem előnybe. Tölgyikrekig nagyon sok előzgetéssel telt az idő és sikerült még több tartalék időt begyűjtenem. Terv 2:30 volt, de 1:58-at mutatott az óra 18,3km-nél! A több mint 9-es átlag 815 méter szinttel elég rosszul hangzott, de nyomtam tovább lefelé is.

Dömösön aztán belakmároztam a ponton mindenféle jóból. Dobogókőre is jó tempóban értem fel 12:28-ra. A Csévi-nyeregig még hoztam pár percet, bár itt már nem is nyomultam annyira. A terv a nyeregig 6 óra volt én meg 5:18-nál jártam ott. Ezután viszont a Kopár csárdáig vakartam a fejem, hogy hogy a fenébe terveztem 25 percre ezt a 8km-es szakaszt... lol. Itt valamit nagyon benéztemm... Az előny így el is szállt az EP-ig ahová már pár perccel a terv mögött érkeztem meg.

A levest így sem hagytam ki, nagyon jókor jött. A futás intenzitása tovább csökkent, messze volt még a vége és köszönhetően az erős kezdésnek nem állok rosszul. Ezt bizonyította az a tény is, hogy a Hosszú-árok EP-hez (60,5km) 7:24-el érek. Ez igen! Percre hoztam a Less Nándis időt. ;) Atom, csak van itt még majd 30 kili a végéig. A ponton itt is hatalmas a választék tápanyagból, magnézium és kalcium tablettával is kínálnak, ez utóbbit be is veszek egyet. A Hosszú-árokban nem szakadok meg, jólesősen néha belekocogok az emelkedőbe. A pont előtti 500 méter aztán már nagyon meredek, ott nem is próbálkozok ilyesmivel. Útközben egy nagyon aranyos kezdeményezés szemtanúja leszek. Egy helyen almák vannak kirakva az ösvény szélére kis táblácskával és egyéb biztató feliratokkal körítve. Az egyik túratárs felesége volt a tettes az egyik felirat szerint. Nemes gesztus, magamhoz is veszek egy almát és jóízűen elmajszolom a pontig. Ott aztán szintén van alma, csoki, birsalmasajt (ami már előző években is teljesen levett a lábamról), mazsola, aszalt gyümölcsök és sok más finomság. A pontőrök tukmálják is rám szépen a cuccokat, azt mondják, hogy a futók feleslegesen fizettek be kétszerannyi pénzt, szinte semmit nem vesznek magukhoz. :) Táblacsoki darabokkal és almaszeletekkel felpakolva vágok neki a Nagy-Szénás csúcsának és a maradék távnak Nagykovácsiig. Lent az aszfalton nagyon rosszul esik a futás, lassulok is rendesen, valamiért nagyon fáj a bal lábfejem egyik középső csontja. Elég rossz érzés, ahol lehet keresem a puhább talajt. A faluban a templom teret teljesen átépítették, a plébánia környékére rá se ismernék, ha nem jártam volna már itt két hete a Kopasz körön. :) De még most is szokatlan, ahogy elterelték az utat. Megjegyzem így sokkal barátságosabb. A tervhez képest pont időben vagyok 8:20 volt betervezve és 8:22 van. Remek. Nem is nagyon időzök, benyomok egy pohár meleg teát és már ott sem vagyok. Végre a megszokott futókörön robogok, ezt már nagyon vártam. Persze most nem tudok úgy futni, mintha csak egy Kopaszt nyomnék éppen. Nem, az nem megy, de azért haladok. A Julianna major melletti titkos ponthoz érve fogadott a legnagyobb meglepetés az EP-k közül. A pontőr szinte rohant a pecsétért amint meglátta, hogy közeledek én még elő sem bírtam kotorni a papírt a zacsiból, mikor már nyomta volna a stemplit. Ő nagyon fel volt készülve a futókra, hogy még egy felesleges másodperc se teljen el a pontján. :) Ha így végignyomta a mezőnyt, akkor mély elismerésem! Meg egyébként is. Itt kapott el a furcsa érzés, hogy valami más mint szokott lenni. Bakker! Világos van! Azannya, ilyen sem volt még Piroson, hogy itt járok és még nappali fény van. Fekete-fejre 7 percces hátránnyal érek fel. Itt egy komplett család fogad a ponton jókedvűen. Lefele zúzás, Hárs-hegyre pedig lassú mászás következik. Itt nézem meg a telefonom és kapom a szomorú hírt, hogy piedcat kiszállt. :( Fel is hívom gyorsan és váltunk pár szót. Felérve a parkolóhoz aztán további emelkedők jönnek a János-hegyre fel. Még ez is meglesz világosban. Elképesztő! Mikor itt jártam a jégbogárral futni egyet az esőben még nem is hittem volna, hogy akkor szinte a teljes "éjszakai" szakaszt be fogom futni, pedig így történt. A kilátó tövében kapom a pecsétet és az újabb remek ellátást. Enni már nem is nagyon eszek, csak egy pohár kólát gurítok le. Elég hideg, úgyhogy nem megy olyan gyorsan. Közben nézem az órám, megint sikerült előnybe verekedni magam, +2 percem van tartalékban. Zsír! Ez mintha visszaadná az erőmet is kicsit. Felrakom a fejlámpámat és nekiiramodok. Itt döbbentem meg újra, mikor azt vettem észre, hogy a szalagozás a sötétben macskaszemként veri vissza a fényt. Úgy ki volt jelezve az ösvény végig, mintha valami leszállópályán futnék. Ilyen jelzések mellett az is könnyedén veszi a kanyarokat, aki először van a túrán. De azokat a fényvisszaverő bigyókat feltekergetni minden egyes szalagra az nem lehetett semmi meló... Makkosmária is meg van 25 perc alatt, ahogy a papíron állt. Itt is kínálnak mindennel de szólok, hogy én már nem bírok semmit enni még egy müzlit sem úgy tele vagyok. Iszonyatosan bőséges az ellátás. Az utolsó szakasz már nem megy ilyen fényesen, de nem is erőlködök nagyon. Olyan kényelmesen célbaérős lett a vége, 11:29-es összidővel érkeztem meg az új célhelyiséghez. Az iskola tornatermébe mécsesekkel kivilágított út vezetett be, iszonyatosan hangulatos volt.

Remélem itt lesz a cél a továbbiakban is, mert ez nagyon bejött. A pultnál Ebola fogad és adja át a megszokott díjazást egy P85 feliratok zoknival kiegészítve. :)) Wow, ez állat.


A kajálós részt nem nézem meg (még itt sem voltam éhes igazán), hanem inkább sietek hazafele, ha már így alakult, hogy nem kell senkire várnom.

Az időterv tehát összességében jó volt, részleteiben viszont oltári nagy bakik voltak benne, ami néha összezavart. Sebaj, jövőre már lesz tökéletes alap egy jó tervhez. ;)

Az órán most használtam először a navigáló funkiót élesben. No nem azért, mintha tényleg navigálásra lett volna szükségem, viszont remekül mutatta mennyi van még a beállított pontokig. A hosszú felfeléken nagyon jól jött, Szakó nyerget, Dobogókőt is figyelgettem. Rendkívül hasznos volt.

A pulzusméréssel most történt egy apró gikszer... az öv nem volt elég szorosra állítva rajtam és a Szőke forrás völgyében lerázódott a hasamra. Meglepő módot ott is tökéletesen mérte tovább a pulzust, de próbáltam azért visszaügyeskedni a helyére. Így ezt többször is eljátszottam, és Dömösre beérve sikerült az egyik fel-tologatással kicsatolnom az érzékelő egyik patentjét. No akkor rögtön meg is zavarodott a rendszer. A frissítőponton aztán levettem az egészet, feszesre húztam és visszaraktam rendesen. Ez az apró bibi jól látszik a grafikonon is, a 220-as pulzus nem én generáltam.... :)) Ezt leszámítva minden oké volt.

Azt tudtam, hogy ennek a túrának is rendkívül példás a szervezése, de ebben az évben sikerült Eboláéknak még rárakni egy lapáttal. Minden tiszteletem az övék. Gratulálok a teljes brigádnak és köszönöm a remek élményt!

Timex adatok

Végezetül egy remek összevágott videó az eseményről:

Kopasz-kör

Reggel toltam egy kopaszt. Olyan "ahogy-jól-esik-tempót" terveztem, azaz nem terveztem semmit. A Lesst már hétközben lemozogtam, így nem kellett attól tartani, hogy megártana a tempó. Az eleje kényelmesen indult, főleg amikor megjelent az úton egy hatalmas gazdátlan eb... na ott rögtön sétára váltottam, vissza is ment a pulzusom 130-ig. :) Elkóricáltam mellette aztán újrakezdtem a futást. A bemelegedés után éreztem, hogy minden rendben van, lehetne tolni jobban is és feljebb kapcsoltam. Egész jól felpörgettem és született egy jó eredmény a végére: 2:18. Ez 11 perccel marad csak el az eddigi legjobb időmtől. Jó, mondjuk az ilyen rövid távon nem olyan kevés... :) de még így is remek kis lendületes futás lett ez összességében. A Timex 22,7km-nek mérte a távot.



Egy két helyen változott kicsit a terep. A Tarnai pihenőnél újradózerolták az utat valami fehér kaviccsal... kicsit elüt a környezettől, annyira nem jött be. A Telki utat is renoválták, ott még a markológéppel is találkoztam ami töltögette fel földdel az egyenetlenségeket. Az őszi erdei összkép azonban kárpótolt mindenért. Gyönyörű színes az egész erdő!

Itt lehet kivesézni a futást sportszakmailag.

Less Nándor emléktúra 61km / 2125m

Címvédőként érkezhettem vissza idén a No megálljcsak! 60-ra. A tavalyi 7:38-as időm elég volt az első helyhez, de jócskán elmaradt a 2 évvel ezelőtti terepfutós időmtől (7:14). Akkor Szilvi kihajtotta belőlem a szuszt is, visszaolvasva azt a beszámolómat nem is csodálkozok az időkülönbségen... Tavaly megvártam a futómezőnyt és velük együtt mentem a sima túra kategóriában. A taktika nem volt rossz abból a szempontból, hogy a versenyhangulat tökéletesen megvolt. Az elejét viszont ennek hevében elfutottam és nem maradt elég szufla a befejezésre. Idén másképp próbáltam hajszolni az álomidőt. Szándékosan teljesen légüres térben a TF mezőny előtt kb egy órával indultam el. Egyedül roppant nehéz egy olyan időt hajkurászni, amit akkor egymagam biztosan nem tudtam volna hozni. Persze fel lehet nőni a feladathoz, de az kemény dió. Segítségemre most csak az új Timex órám volt.

Merészen belőttem neki a 60km-t (2,5%-al korrigáltam lefelé) és a tavaly előtti 7:14-es időt. Na ezt hajszold ki belőlem apafej! A Pacer funkció nem csinál nagy boszorkányságot, a távból és a megadott időből, valamint az addig megtett távból és időből kiszámolja a teljes távra kivetített várható eredményt a teljes átlag alapján. És csak annyit közöl, hogy a kívánt eredményhez (virtuális futótárs) képest le vagy maradva x perccel, vagy előtte futsz x perccel. De ezt nagyon hatékonyan teszi. Reggel mocsok hideg volt, 2 fok, de a Dobi rét után a Hideg-kút környékén be voltak fagyva a pocsolyák. A táv idén kicsit hosszabb lett, a Pazsag völgy - Balla völgy cserével és több szint is lett benne köszönhetően az új Ódorvár - Nyomó hegy szakasznak. A vége idén 7:24:40 lett (hivatalos 7:25). Szóval a Timex jól végezte a dolgát. Nem olyan jól, mint Szilvi, de azért jól. Most a célbaéréskor semmi bajom nem volt, nem kellett se szék, se oxigénmaszk. :) Ez most 100% saját tempó volt és így nézve nagyon örültem, hogy csak 11 perc lett a lemaradás. ;) Ja és megint aranyérmes lettem, amit egy póló kíséretében most hivatalos eredményhirdetés alatt vehettem át.

( a képen Szilvivel, aki első lett a női terepfutó mezőnyben )
Plussz kaptam egy helyes jelvényt a 10. teljesítésért.

Az átlagpulzusom 10bpm-mel volt magasabb, mint a két héttel ezelőtti Naháton. Ezt persze közben is figyeltem, és várható is volt, most nem lötyögni mentem.
A Timex GT adatai.

Pázmándi Toporgó 20

From Pázmándi Toporgó 20 (2010)

A Velencei hegységben nem voltunk még korábban, épp itt volt az ideje, hogy látogatást tegyünk. A Pázmándi Toporgó a leírások alapján nagyon jó benyomást tett rám, szinte biztosra vettem, hogy remek kis túra lesz. Szombatra pompás kirándulóidőt mondtak, az is volt. Melivel és Tücsivel még egy kis geoládázást is beterveztünk, az útvonal során 4db ládát cserkésztünk be kisebb, nagyobb kitérőkkel.

A terep többnyire kiváló volt, egy két helyen volt csak sár, konkrétan egy helyen speciel elég nagy... :)

A távot még egy kis eltévedéssel is növeltük a Nyír-hegy oldalában. Szerencsére a gps-nek köszönhetően hamar észrevettük az elkalandozást és megúsztuk komolyabb időveszteség nélkül. A ládákat is sikeresen megtaláltuk és a túrát is sikeresen teljesítettük 5:18 perc alatt.

Útközben nagyon jól éreztük magunkat, a rendezés remek volt.


Nagyon tetszettek a rikító rózsaszínű jelzóbóják, amik a szalagozást helyettesítették.

A célban pedig nagyon finom gulyásleves várt ránk, aminek tényleg nem véletlenül olyan jó a híre.


Köszönet a rendezőknek a remek túráért!

Képek a túráról.

Tücsi mért adatai pedig itt.

Nahát 50 ( 48.9 km / 1435m )

A Maxi után két héttel újra toltam a Börzsönyben egy ötvenest. Három éve voltam már egyszer ezen a túrán, akkor is futottam, méghozzá egy egész jó időt. Akkor 6:12 lett. Ez nagyon inspiráló volt, a cél nem is lehetett más, mint még egy kicsit faragni.

Korán indultam, korán érkeztem, a parkolóban mégis már csak utolsó helyekből válogathattam. Az autóból kiszállva Gellért üdvözöl. Beteget jelentett, így Ő most csak a huszason indul. A plébánia kertjében is nagy volt a nyüzsgés. Nagy számban képviseltették magukat katonák is, ami kissé szokatlan jelenség volt. A rendezők is sokan voltak és nagy hatékonysággal kezelték az indulókat. Rögtön eszembe is jutott, hogy mennyire jól szervezett túra is ez. Én is hamar benevezek és nekiugrok a hegynek.

Az első pár kilóméter bemelegítésnek kicsit erős, lihegni viszont kiválló. Az egyik cipőmben érzek valamit, ami nyomja az egyik lábujjamat, megállok takarítani, de nem találom az okot. A ponton beszerzem első pecsétemet és nem is időzök, indulok tovább a csúcs felé.

A kilátó előtt Szilvit érem utól, aki a hosszú távot csinálja és láthatóan nem pörög teljes üzemben. Váltunk pár szót, de lefelé menet el is köszönünk egymástól és hamar távolodni kezdek. A kék sávot sárgára cserélem és lerongyolok Zebegénybe, ahol a kálváriánál meglelem a 2. pontot is.

A lépcsős szerpentinen üldözőbe veszek három srácot, akik előttem loholnak. A főútra leérve kiderül, hogy igazából 2+1 bontásban haladnak, és az egyikőjüket ismerem is. Tamással korábban már futottam együtt más túrákon. Elmellőzöm őket, de a bal lábamnál továbbra is nagyon nyom valami, így egy újabb félreállásnál Tamás visszaelőz. Ezt a figurát a zöld sávon még eljátszuk párszor. Nem értem mi van..., ennyiszer egy évben nem szoktam menet közben cipőt kirázni (még a betétet is kiszedtem), mint itt az első tizenpár kilóméteren. Jönnek az első patakátkelések is. Konkrétan már az első olyan, hogy egyszerűen nem találtam rajta fogást. Nekifutottam és egyik lábbal a közepébe lépve tudtam csak átugrani. Bal láb innentől tocsogós, de sebaj, a későbbi átkeléseknél már nem lesz gond... hittem én azt még ott. :) Egy hatalmas rét szélén érem utól Bíbort, aki máris duplalábas elázással indított, pedig Ő a hosszún volt. Ráadásul estére esőt ígértek, nem lesz könnyű dolguk a vége felé... Egy újabb patak előtt toporgok, mikor Tamás ismét beér. Ez még nagyobb, ezt már csak simán átfutva, mindkét lábbal belegázolva tudjuk abszolválni. No ennyit a száraz zoknikról. Innen együtt folytatjuk utunkat. Törökmező már nincs messze, hamar oda is érünk a halastóhoz, ahol a rendezők már főzőcskéznek. A pecsét mellé inni és enni is kapunk, amiért nagyon hálás vagyok, mert pont kezdtem eléhezni. Reggel ugyanis nem ettem sokat és elfelejtettem berakni pár banánt is, amit még Nagymaroson akartam volna megenni. Sebaj, most itt pótolhatom a kalóriákat.

A tó mellett indulunk tovább szalagozott úton. A szalagok néhol olyan helyeken vezetnek minket, hogy komolyan azt gondolom valaki nagyon vicces kedvében volt... Néha teljesen elfogy az út, igaz a szalagokat jól tudjuk követni árkon bokron át. A patakot folyamatosan kerülgetjük, többször átmászunk rajta, néhol szó szerint. A lábunknak már mindegy. Végül kiérünk a piros sávra, amin majdnem rossz irányban indulunk el, de időben észrevesszük. Irányba állunk, de ez a jelzés sem egy egyszerű történet. Elég ritkás a festés, a terep pedig sokszor itt is trükkös. A patak mentén haladunk, még ott is ahol a jelzés már rég elkanyarodott más fele. Bakker. Furi is volt, már kezdett dzsungelharcra emlékeztetni a történet. Tamás előveszi a gps-t és nekiállunk keresgélni. Szépen túlmentünk. Úgy döntünk, hogy megspórolva az újabb patakátkeléseket visszafele nem megyünk, hanem felmászunk a műútig a hegyre és azon csatlakozunk vissza a jelzésbe. Ez így persze valamennyi plussz távolság, viszont legalább kiszabadulunk a dzsindzsából. Így is lett, a Torony-forrásig visszamentünk, majd átmásztunk a Biberváron és haladtunk tovább a horgásztó és a patak mentén. Egy nagy réten érjük el a 4. EP-t.

Innen már hamar ráfordulunk Kóspallagra és festői környezetben robogunk a falu felé. A mi lábunkat pedig a nedves fű festi csuron vizesre ismét. Nem mintha ez itt már annyira zavarna. A faluban megállunk inni az egyik csapnál. Kezd melegedni az idő, már le is kell rendesen mosakodni, még a sapkámat is bevizezem. A templomnál balra fordulunk és a sárgán folytatjuk utunkat. Ez a jelzés is tartogat meglepetéseket azoknak akik nem figyelnek oda eléggé, de szerencsére mi jól vesszük a fordulókat és hosszú kocogás után sikeresen elérjük az Érsek-tisztást. Ez az ötvenes legtávolabbi pontja a rajttól. A ponton 2 vadász fogad minket jó hangulatban. El tudom képzelni, hogy lesz itt még dínom dánom később.. Itt kiderül, hogy nincs már előttünk senki, amit egyébként már sejtettünk mert hosszú idő óta senkivel nem találkoztunk már.

Tamás még ott marad egy kicsit a ponton, ahogy látom vizet kér a rendezőktől. A zöld sávon indul újra a hegymászás. Itt én is tápolok, ezalatt aztán társam is beér és együtt haladunk felfelé. A Nagy-Sas hegyet kell legyűrni először. Ezen két zöld háromszög letérést is magunk mögött hagyunk. Nekünk majd csak a harmadik kell, azt viszont nem szabad kihagyni. A második nagyobb hegy a Sós-hegy, ami szerintem ennek a túrának a fénypontja. Elképesztő, ahogy az erdőből kimászunk a tetejére és olyan panoráma tárul egy pillanat alatt a szemünk elé, hogy leesik az állunk. Bár elég párás a levegő és nem látni el nagyon messze, a Dunát még látjuk kanyarogni a messzeségben. A nagy szél miatt vesszük csak sietősre lefelé és próbálunk újra behúzódni a fák védelmébe. Az ereszkedés nem egyszerű, elég meredek és köves a hegyoldal. Lentről aztán már könnyen haladunk, és hamar elérjük az újabb háromszög jelzést. Ezen azonban már fel is másztunk a Kopasz-hegyre. Itt is ugyanolyan gyönyörű kilátás fogadott minket, csak már nem volt olyan hirtelen átütő ereje, mint a Sós-hegyen. A pontőrök a sziklák szélén üldögélve adják a pecsétet és a csokit.

Én itt sem időzök, Tamás viszont lemarad. Egyedül kocogok lefelé. Márianosztra nincs messze, hamar el is érem. Lecsorgok a főútig, ahol a Juliánus-ról is jól ismert Hangulat-presszó kinti teraszán találom az újabb EP-t. A papírmunka végére befut Tamás is, de látom rajta, hogy kicsit elkészült.

Itt is előre indulok, majd a pirosra ráfordulva még egyszer bevárom rögtönzött utitársamat, hátha tudunk továbbra is együtt menni. Nem így lesz, úgy tűnik elfuthatta az elejét. Újra távolodni kezdünk és nem is látom már többet a túrán. Jó kis emelkedős szakasz újra, de jól megy. Igyekszem nem elkavarni, emlékezetem szerint ez a szakasz sem egyszerű. Egy keresztező patakban megmosakodok és felfrissülve teszem meg a maradék távot a jelzésből. Elérem a szalagozott letérőt. A szalagok profin vannak kirakva, egyértelműen levezetnek a Kóspallagi útelágazáshoz, ahol újabb EP vár.

Egy almával gazdagodva távozok a pontról, amit rögtön be is tolok menet közben. Nem olyan egyszerű a dolog, mert közben lihegek az emelkedő ösvényen. Azt számolgatom, hogy kicsit el vagyok csúszva az idővel, nem lesz ebből már javítás. Pedig a futás remekül megy, szép egyenletesen haladok felfelé is. Itt már újra találkozok túratársakkal, hiszen becsatlakoztam a 35-ös táv útvonalába. Átbukok a hegyen és megtolom kicsit lefelé. 5:30-as idővel érem el újra a törökmezői halastavat. Most rengetegen vannak a ponton. Enni már nem eszek, csak egy teát döntök magamba, aztán már rongyolok is tovább.

Itt már a 20-as táv is megy, nagyobb csoportokat is kerülgetek az úton. Felmászok a turistaházhoz, majd tovább a jól ismert kék sávon. Zúzás le a Vizes-árokba, majd izzasztó mászás felfelé. Itt is van egy két erősen saras rész, csúszik is az ösvény. Végül felérek a műúthoz, ahonnan már lankásabbak az emelkedők Kövesmezőig. A parkolótól újabb meredek rész jön, de itt lefelé. Legurulok a köves ösvényen Nagymarosra és 6:21-el érek vissza a plébániára első ötvenesként. Kb húsz percet töltök még el a célban, de Tamásnak még semmi nyoma.

9 perccel maradtam el a korábbi időtől, ami nem sok. Ha nincs az a kis kavargás a Kis-Hanta pataknál, meg is lett volna. :) Lényegtelen, jó kis futás volt így ahogy van. A terepviszonyok érdekesek voltak... Az utóbbi napok sok napsütésének köszönhetően nagyrészt csont száraz volt a talaj. Ahol viszont nem, ott nagyon (nagyon) saras és vizes. A patakok kb duplájára duzzadva hömpölyögtek. Persze régóta tudjuk már, hogy a Börzsöny nem viccel. Ma is nagyon komoly volt.... és gyönyörű.

A futás számokban.

Bogár teszt és Pirosozás

Pénteken szinte egész nap esett az eső, szombatra is jósoltak még valamennyit. Így sajnos a Hatvani hatvanasról inkább lemondtam. Ebben az évben valahogy nem akarnak összejönni a bringás túrák... :(

Node ha már múlt héten olyan jót futottam a Maxin esőben, gondoltam most is elmegyek lazázni egyet ide a közelbe. Az ICEBUG ott figyelgetett a kamrában, és mikor benyitottam olyan sóvárogva nézett rám (én meg rá), hogy rögtön ki is kaptam. Nem is lehetne jobb alkalmat találni a próbára, mint egy jó kis vizes, saras futást. ;)

Tegnap már kiötöltem, hogy a Piros végéből fogok futni egy darabot oda-vissza. Csak, hogy összekössem a jót a hasznossal. Már csak az volt a kérdés, hogy honnan induljak. Tegnap még úgy voltam vele, hogy Budaörsön hagyom a verdát és onnan indulok, de reggel elindultam és valahogy mégis Normafán kötöttem ki. :D Hiába no, a Skodával is élvezet hegyet mászni...

Az eső esett, nem is voltak sokan a parkolóban még. Felhúzom a szögest, aztán indulok is a János-hegy irányába. Az első benyomások ilyesfélék: hű de merev, hű de robosztus, tartja a bokám is, úh nyomja is kicsit, eszi a terepet. Kemény talajon nem jó futni benne, de földön, füvön nagyon otthon érzi magát. A parkolóig összebarátkozunk. Ott aztán rátérek a piros sávra és hosszan gurulok lefelé. Makkosmárián megtalálom az EKF túra egyik ellenőrző pontját. :) Túrázókkal is összefutok menet közben. Sokan mondjuk nincsenek, de ilyen időben nem is csodállom. Jól esik a kocogás. Nem mondom, hogy a Maxi sebeinek már nyoma sincs, de érzésre minden okés. A Végvári-sziklától jönnek az emelkedők is, hogy kicsit változatosabb legyen a terep. Útközben hatalmas gombamezőkre bukkanok. Érdekes, hogy milyen szabályos formációkban nőttek ki a földből.



Közeledek Budaörshöz, balra a fák között már le is látok a völgyben elterülő házakra. Az első utcákig futok csak le, aztán el is indulok visszafele. Kezd elállni az eső, bár a fákról még így bőséggel esik le a víz. Most több túrázóval találkozok, még ismerősöket is üdvözölhetek. Visszafele több az emelkedő, így valamivel több időbe is telik visszaérni a libegőhöz. Innen Normafáig több futóval találkozok, mint az egész úton eddig. Már a nap is elő-elő bújik a felhők mögül, mire visszaérek egész jó idő lesz. Hát ez kellemes volt.

Nyújtok egy kicsit, aztán a Rétes büfében veszek egy mákos rétest. Nyamm, ez nagyon finom! Visszamegyek a kocsihoz átöltözni. A cipő nagyon jól viselkedett, egyedül ferde úton kellemetlen benne menni kicsit, mert akkor a merev magas oldalfala nyomja a bokám környékét. Ezt leszámítva nagyon kényelmes. A terepet remekül tompítja és csodásan kapaszkodik. A vízállóságára sem lehet egy szavam sem, tökéletesen száraz maradt a lábam. Direkt fehér zokniban jöttem, hogy jobban lássam az eredményt...





Igaz, sem az eső, sem a futás nem tartott túl sokáig. Mindenesetre biztató.

Ja, jut eszembe.. Ilyen lett a fólia:

:)

Jégbogár

A kiváló pesti tájfutóbolt honlapján találtam egy meglepően jó áron (61% engedménnyel) levő szöges cipőt. El is mentem ma megnézni és felpróbálni. A cipő nagyon robosztus, jóval nehezebb, mint a megszokott terepfutó cipőim, és ez nem csak a szögek miatti súlytöbblet. Kényelmes és vízálló kivitel, nem gore-tex, de hasonló membránnal van ellátva. Ez egy igazi téli alapozó csuka. El is hoztam egy párat a boltból. :)

http://multinavigator.hu/termek.php?id=589

BEAC Maxi 110

2001-ben részt vettem a Feladsz Maxin, ami a horrorisztikus 15,5%-os (46/296) teljesítési arányával érdemelte ki ezt a nevet. Azt elég derekasan megszenvedtem, de 24:43 perc fájdalmas küzdelem után teljesítettem. Akkor kijelentettem, hogy esőmaxit soha többé... Abban az évben az volt az utolsó túrám. Azóta teltek az évek, fakultak az emlékek és szinte évről évre vártam mikor jön el újra a pillanat, mikor szembe kell néznem korábbi döntésemmel. A döntés pillanata 2010-ben eljött.

Az idei Maxi is keménynek ígérkezett, de azért a 2001-eshez mérten jobbak voltak a kilátások. Sok eső esett az elmúlt napokban és szombatra is mondtak még, de inkább csak délelőttre. Hajnalban kelek, ahogy szoktam a szükségesnél egyel korábbi vonattal utazok Magyarkútra, hogy bőven legyen időm az előkészületekre a rajtnál. Valószínűleg akkor is így tettem volna, ha egész napos esőt mondanak. Rajtam kívül is van pár túratárs, akik így tesznek. Vácon hidegzuhanyként ér minket a hír, hogy nincs csatlakozás, mert lerobbant a vonat valahol. Várnunk kell egy órát a következőre. Giga szopás... jól indul a nap... A 14 órás kompnak gyakorlatilag már most búcsút inthetek. Mondjuk ilyen időben egyébként is elég valószínűtlen lett volna. Bíborral teszünk egy gyenge próbálkozást a többieknél, hogy együtt mehetnénk taxival a rajthoz. Nem járunk szerencsével, így inkább mi is kivárjuk a következő járatot. Arra persze már felszállnak a későbbi pesti vonattal jövők is. Sokan vagyunk, de valahogy mégis kevesen. Láthatóan kevesebben, mint szoktunk. Megállás nélkül esik az eső... talán érthető is.

Magyarkúton a szokásos hangulat fogad, csak kicsit vizesebb környezetben. Sajnos az indulást így kicsit késve, csak 8:20-kor ejtem meg. Pap Gábor a rajtnál rábeszél, hogy menjünk együtt. Saját bevallása szerint nincs nagy formában, nem akar nagyon gyorsan haladni. Ahogy ismerem, az még mindig gyorsabb tempó lesz, mint amit én egy esős Maxin el tudok képzelni magamnak. Együtt vágunk neki a távnak.

A Nagy-kő hegynek a hatalmas sár ellenére elég rendesen nekiugrunk. Az elején 3 bringás küzd felfelé, elég reménytelennek látszik a helyzetük. Bringával most nekiindulni is óriási bátorság. Az egyik srác az orrunk előtt tanyál egy nagyot a géppel. Szerencsére baja nem esik. Elmellőzzük őket, és a túra folyamán velük már nem is találkozunk újra. Folyamatosan esik, az softshell esőkabát rendkívül jó szolgálatot tesz. Felfele taposva a sarat szóltam Gábornak, hogy lemaradok. Maradok a saját tempómnál, mert ez így halál lesz. Méghogy nincs formában... hagyom eltávolodni. Lezúzok a hegyről, majd a sinek után felfele elkavarok. Egek, már csak ez hiányzott. Az egyik elágazásnál úgy be volt nőve a helyes út, hogy nem ismertem rá és továbbmentem rossz irányba. Kis kitérővel érem el újra odafent a jelzést. Előttem Runner42 szalad, ugyanígy járt. A faluban érem utól és megyek el mellette. Az Irma forrásnál aztán nem várt fordulatként Gábor ér be utánam a pontra... :P No mi történt? Mint kiderül volt egy kis kavarása neki is.

Újra együtt futunk tovább. Innen most jó sokáig együtt is maradunk. A falu utáni Fekete patakon nem bírunk átmenni, akkorára duzzadt... Megtorpanunk, egy kicsit méregetjük, én próbálom oldalról megkerülni, hátha arrébb könnyebb átugrani. Mikor közlöm Gáborral, hogy ott sem jó a helyzet, Ő nem vacakol tovább, átgázol. Én még próbálok oldalt trükközni kicsit, de csak rosszabbul járok. Olyan ingoványba keveredek, hogy sokkal többet kell bokáig érő vízben futnom az útig, mintha simán átmentem volna a patakon. A cipő úszik, gore-tex szevasz. Beszélgetve tocsogunk tovább. Darazsaktól idén nem kell tartani, de az előttünk álló emelkedők most nem csak meredekek, hanem csúszósak is. Egy idő után megint elkezdek lemaradni és saját tempóra váltok. Csóványosnál beér Runner42. Együtt pecsételünk.

Nagy-Hideg hegyig előzgetjük egymást. Az idővel nem állok jól, kezdek elcsúszni menet közben már lemondok a 3 órás kompról is. Gábornak elől biztosan meglesz. Nekem jó lesz kényelmesen a 4 órás is. Ez egy kényelmes, de nagyon megnyugtató döntés, vissza is veszek a tempóból. A turistaházban gyors mosakodást eszközölök csak. Lefelé hosszú az út és figyelni kell a csúszós út miatt. Megúszom esés nélkül. Kisinóctól a régi kéken megyek Kóspallagra, ami mint pár napja megtudtam már nem jelzett út. Kóspallag vége után próbálok menni a jelzésen az iszonyat nagy vizes fűben, de egyszerűen nem találom a bejáratot az erdőbe. :S Suxx. Ilyen nincs. Akkora susnya nőtt itt ki, hogy borzasztó. Visszamegyek a műútra és ott tovább. Odébb a Békás réten elterelték a jelzést, a régi magánterület lett. Szerencsére jól követhető az új útvonal. Számolgatni kezdek, és meglepődve konstatállom, hogy még van esélyem a korábbi komp elérésére. Úgy döntök, hogy egyelőre nyitva hagyom a döntést. Ha odaérek időre Törökmezőre, akkor hajtok tovább full gázzal. Ez erőt ad, felpörgök újra. Nagyon kemény a tempó, percre pontosan érem el a turistaházat. Ez brutál, nagyon szoros lesz. Még a tervezett kólámat is kihagyom, hogy ne menjen el egyetlen perc se megtett táv nélkül.

Minden erőmet összeszedem a maradék szakaszra. Csak remélem, hogy ki fogok tartani. Vészesen fogy az idő, Kövesmezőnél nem gondolnám, hogy meglesz, de küzdök tovább. Hegyes-tető megmászása kemény dió. Odafent nézem az órámat, 30 percem van leérni. Nem lehetetlen, de fel kell kötni a gatyát. A pontőr srácok finom dinnyével etetnek. Egyet be is vágok, nagyon éhes vagyok és nagyon jól esik. Egy másodikat magammal viszek és lefelé rohanás közben tömök magamba. Kemény tempót diktálok, nem szeretném, ha megismétlődne a tavalyi rémálom, mikor pont lekéstem a kompot. A börzsönyi 50-est végül 6:35-ös idővel 14:55-kör zárom a ponton. Meglett, éppencsak, de megvan! Mesés! Éhes vagyok, egy kenyeret rögtön benyomok, de többre nincs is idő, itt a komp. Gábor lecsesz (jogosan), hogy útközben feladtam a 3órás átkelést. A rendezők ideadják a Nagyvillámi pecsétet is... rögtön arra gondolok, hogy larzennek milyen remekül összejöhet a miniBM. :) /mint később kiderült nem jött össze a dolog sajnos/

Gyorsan felkapok még 2 félkenyeret. Egy pillanatra lerakom őket, amígy az autók felgurulnak a hajóra és az egyiket egy kutya lenyúlja. Frankó! Visszamenni már nincs idő másikért, de majd tápolok saját készletből. Nem szeretnék idén is eléhezni SzentLászlóig. A komppal csak mi hárman megyünk át. Odaát pihenős tempóra váltok, Gábor is lassul velem. Runner42 ellép. Ráérősen haladunk felfele, Gábor még le is marad egy kis szükségdepóra. Én a Fellegvárnál állok meg kipucolni a cipőimet, itt bevárom társamat is. Nagyvillámig együtt megyünk, ahol most még nincs pont, innen viszont Gábor újra távolodni kezd. Egyedül szelem az utat, a futást gyaloglással váltogatva. A Moli pihenőnél megtalálom a Csanyapontot, és Gábort is beérem. Csanya egy sátorba húzódva bújt el az eső elől. Nagyon készült, mindenféle földi jóból csemegézhetünk. Ezer köszönet érte! Innen a Kisrigóig megint lemaradok, de sokkal jobb állapotban érem el a pontot, mint tavaly. Igaz a lábam teljesen szétázott és már fáj is. Leülök Gábor mellé, aki már lassan végez a mennyei levessel. Hamar megkapom én is, ez most nagyon kell! Meg a pohár kóla is, amit még legurítok utána. A talpam sajog, Gábor ajánl valami krémet, de passzolok. Majd bekenem Neogronarmonnal gondoltam, de végül ez elmarad. Nincs kedvem megbontani a szerelést. Gábor hamarabb indul el, nekem kell még egy kis idő még összeszedem magam, feltöltöm a camelbak-t.

Szívesen maradnék még a hangulatos vendéglőben, de sok van még hátra, menni kell. Dobogókőig teljes magányban haladok, még mindig az elterelt kék jelzésen. Alig késem le a napnyugtát. A lámpát kicsivel a pont előtt kellene elővennem, de nem teszem, hangulatos sötétben érem el a fenti műutat (meg egyszer-kétszer beletoccsanok egy-egy nagyobb pocsolyába). Nagy meglepetésemre Dobogókőn a szokott helyen nem találok senkit. Az egyel arrébb lévő épületből szűrődnek ki fények, ott találom meg a már (több értelemben-)teljesen elázott pontőrt. :( Pecsétet még nem ad, hivatalosan még nincs nyitva a pont, várni kellene 20 percet. Persze az a pár ember sem várta ki, aki előttem van, én sem. A kéktúra pecsét kerül a lapra, ami pont ott van az épületnél.

Besötétedett, nagy a köd, alig látni valamit. Ha a lámpát a fejemre teszem, akkor szinte semmit nem látok, ezért kézben tudom csak vinni, és lentről világítom meg az előttem levő utat. Lassan haladok lefelé, a talpam minden lépésnél fáj. Idén nem látom a furcsa fényt sem, igazából örülök, ha pár méterre előre látom a terepet. Az út szokás szerint nagyon hosszú a Tölgyikreken át Lajosforrásig. Menet közben viszont eláll az eső végre. Nagyon megörülök a pont meleg fényeinek. Csak reménykedtem benne, hogy a legutóbbi szuper fogadtatásban újra részem lehet, de így volt. A pontőrség megint kitett magáért, nagyon finom saját készítésű muffinokkal, és sütikkel vártak. Szuperjól esett. Csakúgy mint a meleg tea is. Ezt a pontot is nagyon nehéz otthagyni.

Innen indul az éjszakai 30-as táv, így pár friss emberrel is találkozok. Az egyik tapad rám egy darabig, de aztán hamar leszakítom. Azért annyira még nem vagyok lassú. A trükkös kereszteződéseket sikerrel veszem, majd már a forrás után megtalálom Pilis50 jelzését is az egyik fán. Egy fényvisszaverő csík jelzi az ajánlott utat, ami levezet az elkerített turistaházhoz. Az volt a terv, hogy arra megyek, úgyhogy le is tértem a jelzésről és követem a jelzetlen dózerutat. Egy idő után az út összeszűkül és ráfordul a turistaházra. Erősen lejteni kezd, döcögök lefelé, mikor erőteljes vaddisznóröfögést hallok meg pár méterrel előttem a bozótban. A szívbajt hozzák rám! Megtorpantam, vártam mi lesz, merre indulnak el, de szerencsére nem jöttek ki az útra, úgyhogy kis várakozás után továbbindultam. Lent a sorompón már láttam villogni Pilis50 fényvisszaverő mellényét. Megkapom tőlük a pecsétet, a felajánlott geoládázást most kihagyom.

A futás már kínszenvedés, de próbálkozok. Nehéz a haladás. Csobánkánál most kutyával nem találkozok, komótosan botorkálok felfelé. Rendesen belassultam felfelé. A nyeregben a ponton lerogyok. Elfáradtam. Megkapom a pecsétet, beszélgetni sincs már erőm, de az elbúcsúzásra még futja.

Nagyon lassan indulok, nem kívánom a következő szakaszt... Utálom ezt a köves utat! Sziszegek, szuszogok... Lent már jobb a helyzet. Elérem a Teve sziklákat, ahol most nem találkozok bulizó fiatalokkal sem. Nincs túl bulizós idő. :) Bedöcögök a faluba, majd elkezdem mászni a Köves-tetőt.. Francba ezekkel a kövekkel is. Lefele borzalmas menni, de muszáj haladni. Műút, majd sima földút! Végre! Téglagyár, kacskaringó felfelé. Hosszú nagyon. Felfele gyök2vel megyek. Egy örökkévalóságnak tűnik, amig elérem a Virágos-nyerget. Ott viszont pozitív meglepetés vár rám. Az autóban pihenő pontőrök egy asztalra nagyon fincsi hagymás pirosaranyos zsíros kenyereket raktak. Iszonyat jól esik. Az egyik pontőr kis is száll a kocsiból, megköszönöm a kenyeret. Szuper!

Lefele fájdalmas az út, de már nincs sok hátra. A már megszokott útvonalon közelítem meg az óvodát. Fél 4-kor lépek be az ajtón, 19:10 lett a vége. A célban ott van Gábor, aki már 1,5 órája beért. Megeszem a meleg levest, ami isteni finom. Nagyon jó végre ülni egy széken. Felállni és az autóhoz poroszkálni már nem volt ilyen jó, sőt hazavezetni és a traktor kemény kuplungját nyomogatni a szétment lábammal még annyira sem. Nem kellett viszont sokat várni arra, ami a Maxi minden fájdalomért kárpótolt, másnap dél körül felébredve az érzés: ismét megcsináltam esőben! Kemény menet volt.

Morcosítás előtt

Hétfőn megyünk a morcosítás első körére.