Szilveszteri Kopasz

Szilveszter napjára beterveztünk piedcat-tel egy Kopasz-kört. Itt lehet elolvasni az írását: Évzáró Kopasz

Timex adatok

Börzsöny Vulkán 2011

Az idei Vulkánra nem voltam felkészülve, Kevés edzés volt mögöttem, be kellett osztanom az erőmet. Magamat ismerve garantált volt a meghalás.. Hosszú ideje nem esett már csapadék, így a Fekete-völgyet ilyen "száraznak" nem láttam még. A patakban volt azért víz bőven, de a szokásos adaghoz képest szinte porzott. :) Más meglepetés is várt minket a völgyben. Vadászat volt, így nem engedték tovább a mezőnyt 10 óráig... Feróval 9:30-ra érkeztünk meg a pontra... szóval volt egy kis kényszerpihenőnk. A Vilatiban meleg és kaja pia várt ránk, így nem volt probléma a várakozás. 10-kor tömegrajt.. érdekes volt így féltávnál. Hosszú kapaszkodás Hollókő fele, Feró elhúz, én meg lassulok. Nem is érem már utól. Salgóvárat még jól mászom, de NHH másodszor már nagyon nyögvenyelősen megy. Most ennyi voltam. Lefele azért még tolom egy kicsit. A vége 7:09 lett. Mondjuk annyira nem lett lassú, ha kiveszem az állásidőt belőle.. de azért jó sem lett. :)

Timex adatok

További képek

Ősz végi Kopasz

Azt is mondhatnám, hogy ezt jól kiterveltem, de nem... igazából csak így jött össze. Mármint az, hogy elég későn indultam el egy Kopasz körre és tudtam előre, hogy rám fog sötétedni útközben. Ezért bedobtam egy fejlámpát is az övtáskába. Ez azért rendesen motiválja az embert, igyekeztem én is minél többet még világosban behúzni. 2-re számoltam, hogy el tudok indulni, ezt majdnem pontosan tudtam is tartani. A nap 15:53-kor nyugszik ma.

Otthon 0 fokot mutatott a hőmérő, Adyligeten kicsit hidegebb lehetett. Nehezen is indul el a gépezet. Búcsút intek a lovaknak és indulok a piroson. A Julianna major felé vezető műút után dérfoltokat látok az út mentén. Később, ahogy egyre feljebb és feljebb jutok a Kecske-hátra már hófoltok virítanak a földön.

No fasza. Otthon gondoltam már vagy ezer éve nem esett semmi, száraz minden, jövök az Asics-ben... erre meg kiderül, hogy a hegyen már tél van. Sebaj, a hónak mindig örülök (na jó, júniusban talán nem). Senkivel nem találkozok útközben, csend honol a környéken. A nap pedig hirtelen kisüt! Ejha! Bemelegedtem, jól esik a futás. A Nagy-Kopaszra vezető emelkedőket már rendes hótakaró fedi sok helyen. Ropog a hó a lábam alatt. A fákról pedig a szél fújja a fejemre a darát, mintha hóesés lenne. Szép egyenletesen tolom, aztán ahogy átbukok a hegyen gyorsítok. Lefele a száguldást csak az gátolja, hogy az Asics talpa nem csúszós terepre való, így oda kell figyelnem minden egyes lépésemre. Nincs gond, szépen leérek a keresztig, majd azon elzötykölődök a Telki útig. A hosszú enyhe emelkedő is jól megy, kicsit erőltetem is. Távolabb hatalmas felhők gyülekeznek, ebből lesz valami. Jó tempóban érem el a vadászházat. Este valamire készülhetnek a vadászok, mert a háznál is látok egy jeep-et, és szembe is jön két terepjáró az úton. Nagykovácsiba 1,5 órával érek. Nagy idő nem lesz, de azért nem is rossz. A faluból kivezető emelkedőn alaposan lassulok. Felérve a Kopasz erdőbe már visszafele haladok a korábbi utamon. A sötétedést kb ide vártam, de még jól lehetett látni. Mire leértem a majori műútra már azért rendesen elkezdett sötétedni, de innen már bebotorkálok. Végül a lámpát nem vettem elő, de mire beértem sötét lett. Az idő 2:28 lett.

Timex adatok

T-Online (Hegedűs Róbert emléktúra) 27km 1143m

Készültem a reggeli hidegre, de elmaradt. Felhős időre ébredhettünk szombaton, így a hőmérsékel fagypont körül maradt. Ez azért jó mert így nem fog sokat változni, max 3-t ígértek délutánra. Bepattantam a verdába és tűz ki a Hárs-hegyre.

Még sikerült jó parkolóhelyet is elcsípni, pedig nem érkeztem korán. Már egy órája indulnak folyamatosan az emberek. Tény, hogy nem voltunk annyian, mint amire a rendezők számítottak. 8:15-kor 194-es rajtszámmal vágok neki a távnak. Alig érem el a piros jelzés, mikor érzem, hogy valami nem stimmel. Hiányérzetem támad. Mit hagytam hol? Basszus! A fél literes flakonom! :) Most nem vittem a camelbak-t, csak egy flakont, de azt ott hagytam a rajtban. Na spuri vissza. 2. felvonás indul.

Hamar bemelegszem, bár az első pont még talán ennél is hamarabb jön. A Hársról óvatosan ereszkedem, most nincs ereszd el a hajamat. A Fekete fejre fel pedig végképp nincs. :) Átlagos időt megyek a csúcsig ahol megkapom a 2. pecsétet is. Menet közben csendben előzgetek. Átkelek a Nagykovácsiba vezető úton, majd jönnek Adyliget utcái felfelé. Pár futót beérek, ez jól jön, motiválnak. Kocogok felfelé ott is, ahol egyébként már sétálnék. A tetőről lecsorgok a Remete szurdokba. Elfutok a remete barlang alatt, majd indul a nagy hegymászás. A Remete hegy mindig kemény dió, most is rendesen megizzaszt. Fent a vezetékek után találom a következő EP-t. Innen könnyű szakasz jön, gurulok Budaliget felé. Meg itt is sokat előzök. Az Alsó-Jegenye völgy talán a legszebb rész ebben a túrában, itt mindig élvezet futni. Mikor ilyen száraz, akkor pedig különösen. A vigyorgás addig tart, amíg el nem kezdem mászni a Kálváriát. ;) A csúcson újabb EP vár. Innen már kevés emberrel találkozok menet közben. Nagyjából átmentem a gyalogos mezőnyön, futók vannak előttem.

A háromszög jelzés elvisz a kék sávig, azon mellőzöm a Csúcs-hegyet és érkezek meg a Virágos-nyeregbe. Innen újabb szintek várnak leküzdésre. Vihar-hegy és a HHH. Utóbbin most nem kavarok el, mint legutóbb. A pont is a helyén van, most nem kellett lejjebb költözniük. Pecsét.

Irány lefelé. Az út jól futható az Újlaki-hegy alatti parkolóig, ahonnak jön a meredek szakasz. Kis óvatoskodás után már rá is fordulhatok a kék sávra odalent. Ez a szakasz igen forgalmas. Több futó csapattal is találkozok, kicsit fel is pörgetem, hogy be tudjam fogni őket. Ők nem a túrán voltak, csak edzést tartottak. A gyorsabb tempót próbáltam megtartani most már, jól is esett. A következő pont az Árpád kilátónál volt, na oda azért mászni is kellett előtte... mászás közben egy akkora bernáthegyivel találkozok, amekkorát ritkán lát az ember. Gazdija is volt, egy húsz méteres hegymászókötél volt a póráz. Nem semmi jószág. A pontnál valamiért nagyon megörülnek nekem. "na végre valaki hozzánk is" Úgy látszik tényleg sok erre a nem-túrán-futó futó. :)

Most már csak a cél volt hátra, no meg persze a végén a Hárs megmászása. Nem ment rosszul, itt befogtam még két futót. A vége 3:14 lett, ami teljesen rendben van. Gyorsan frissítettem a célban a sok finomságból, aztán téptem is hazafele a lányokhoz. Klassz futás volt. Valószínűleg sokkal jobban éreztem magam rajta, mint ha az Iszinikre mentem volna... bár más kategória az igaz... no meg az emlékek... de ezt hagyjuk is. Ez most így volt kerek.

Timex adatok

Cserhát 30

Futni voltunk a Cserhátban, beszámoló piedcat tollából:
http://piedcat.blogspot.com/2011/11/cserhat-30.html

Piros 85

Az idei Pirosra nagyon nem voltam felkészülve, de mindenképp menni akartam. Egy darabig még kérdés volt, hogy bevállaljam -e a 85-t vagy megelégszem a 65-tel is, de végül úgy döntöttem, hogy ha már megyek, akkor végig. Lassan de biztosan. Így is lett. Jóval visszafogottabban kezdtem, mint szoktam és ez később is így maradt. Hozzám képest alacsony pulzussal haladtam.
A Kopár csárdánál a leves jót tett, onnan kicsit jobban ment. Aztán Nagykovácsi után már teljesen rendben volt minden. Nem siettem, de élveztem a futást. A Fekete-fejnél sötétedett rám. A sötétben idén is kiválóan lehetett haladni a kihelyezett fényvisszaverők miatt. A végén a Budaörsi leereszkedés ment egy kicsit nehezebben mint szokott. Az összidőm idén 12:58 lett. A szervezés továbbra is példás! Köszönet érte!

Timex adatok

Wellness a Bakonyban

Három kellemes napot töltöttünk el a Bakony szívében a Szarvaskút Hotelban. Az idő odakint nem volt jó, így sajnos az arborétum látogatás kimaradt, de így is klassz volt a pihenés.

Képek itt

Less Nándor Emléktúra 48km

A tavalyi csapatból ismét én vittem le RitaB-t, IldiH-t és Gabikát is, Peti csatlakozott az odaútra még ötödiknek. Cserépfaluban 5 fok fogadott minket reggel. Most csak a 48km-t vállaltam be és mint kiderült nagyon jól tettem. Ez a 48km is elég fárasztó volt. A tempó mérsékelt volt, 6:30-t terveztem és az 1 perccel megfejelve össze is jött. Az idő csodálatos volt, az őszi Bükk nem kevésbé. Az ellátás (még így is, hogy ez már a tizenegyedik teljesítésem volt) újra levett a lábamról. Az idei újítás a futóknak kedvezett, izó, kóla és szeletelt gyümölcsök, csokik vártak a pontokon a már jól megszokott kenyereken és italokon kívűl. A nevezési díj ehhez képest még mindig nevetségesen alacsony. A célban elfogyasztottam a remek levest és pihiztem egy jó nagyot. Volt időm, Moiwa-t kellett megvárni 60-ról, visszafele Ő váltotta Ritát. Nem kicsi mákkal ismét kaptam egy aranyérmet, mert a felnőtt kategóriában még így is sikerült a legjobb időt jönnöm. Csodálkoztam is rajta. SC meg szentségelt, 10 perccel maradt le. Volt egy senior, aki viszont megelőzött. Szégyen gyalázat... mármint nekem. ;) Remélem jövőre majd sikerül jobban felkészülnöm.

Timex adatok

Hatvani Hatvanas 60MTB

Idén újra elmentem erre a klassz kis túrára. Természetesen ismét bringával. Igaz volt ahol kicsit romlott a szinvonal legutóbbhoz képest, de olyan is volt ahol javult. Összességében még mindig nagyon kellemes a túra. A Somlyó hegyről lejönni még másodikra is elképesztő elmény volt. Brutális az a hegy. És brutális a tárcsafékem is a bringán. ;)
Mértem a Timex-szel is a távot, de sajnos az utolsó ponton sikerült leállítanom véletlenül a mérést, így egy 5km-es szakasz (amíg észre nem vettem) kimaradt a track-ből.

Timex adatok

12

Túlvagyok a 12. BEAC Maximon. Az előzetes időtervet a Börzsönyben sikerült tartani Nagymarosig (igaz, ehhez kellett a kiváló időjárás is... az ég végig felhős maradt), utánavisszavettem és hagytam elúszni az időket. Most kevés lettem volna tartani végig a tempót. A 3 órás révvel elig mentünk át páran. Egy bringás sráccal kerülgettük egymást egy darabig, majd egy futó ért utól. Ők a Kisrigóból már elindultak, mire odaértem, szóval egyedül fogyaszthattam el a finom levest (pontosabban a pontőrökkel, mert Ők is akkor kérték ki a sajátjukat). Mikor már szedelődzköttem, akkor érkezett meg az első 4-órás bringás.

Dobogókő jól ment, onnan Lajosforrásig a hosszú sárga szintén. Kicsit több, mint félúton 2 bringás ért be és együtt mentünk tovább. Ehhez nagyon fel kellett pörgetnem a tempót, őrült rohanás volt Lajosforrásig, de itt még ment. Csobánka után viszont már visszalassultam keményen. Az izmok beálltak, nem kívántam már a futást, ahogy Papp Gáborék sem. Egyes szakaszokon együtt mentünk, végül én értem be előbb 2:58-kor. 18:47 lett az összidő. Kemény menet volt ismét.

Pest Határán 70km

Pár nappal a túra előtt helyeztem kilátásba ezt a bringás kalandot. Úgy alakultak a dolgok, hogy végül el is tudtam menni rá. Ez jó, mert nem hogy bringás túrán, de még bringázni is nagyon régen voltam már. Ideje volt tekerni egy jót.

Peti jelentkezett még be az útra. A sors elképesztően furcsa fintora, hogy napra pontosan 2 éve voltunk a Nati emléktúrán (2009.08.21.) együtt utoljára teljesítménytúrán tekerni. Ráadásul akkor is 70km-es távot. Igaz, az a Pilisben volt, sokkal több szinttel, ez meg Pesten, sokkal kevesebbel. ;) De az most nem is volt baj, így is bőven elég volt ez nekem. A rajtba még ki is tekertünk, az 22,5km bemelegítés volt Békásmegyerig, aztán a célból (Soroksár) még hazatekertünk. Nekem így végül 101,5km lett a vége.

A túra nagyon tetszett, a rendezés példás volt, a pontok, a frissítés jó helyeken voltak. Nagyon tetszett a sok ismeretlen táj, a Megyeri hídon való átkelés, a Csokoládé-múzeum, a Merzse mocsár, a Ferihegyet megkerülő izzasztóan mély homokos ösvények, a Naplás tó környéke és az ismeretlen utcákon való bolyongás is. Kényelmes tempóban nyomtuk, ami nekem azért nem volt mindig az. A meleg pokoli volt. Le is égett a kezem rendesen. Illett volna vinni napkrémet, ha már idén nyáron így elmaradt a napozás eddig.

A részletekről meséljenek a képek:
https://picasaweb.google.com/113040653303715156163/PestHataran70km

És a Timex adatok.

Bükk 900 2011

Esőt ígértek észak keletre a meteorológusok, így idén elvetettem a dupla teljesítés ötletét. Jámborral és Nagyondinnyével utaztunk le szombat hajnalban Miskolcra, majd onnan fel Bánkútra. Az eső már az úton is esett. Előző nap özönvízszerű eső volt Egerben is, azt még a híradóban láttam otthon. 7 órára meg is érkezünk a parkolóba, ahogy számítottam. A már megszokott brigád fogad minket.

Minden extrát és sallangot félrerakva, csak egy egyszerű, gyors és fájdalommentes teljesítést terveztem. Ebben az időben már ez is kihívás. 7:36-kor vágok neki a feladatnak. A sípályán felfelé derékig rögtön elázok... ennyi, most már jöhet bármi. Borovnyákról visszafele még összefutok Jámborékkal, jó utat kívánunk egymásnak, aztán mindenki megy a dolgára. Szépen veszem sorba a hegyeket, ahogy kell. A papírra most jobban kell vigyázni, mint általában. A csúcsokon próbálom olyan kevés időre kivenni a zacskóból, amennyire csak lehet, hogy ne ázzon péppé a végéig. Sajnos így a pecséteket se nagyon lehet szárítani. Nem lesz a legszebb a végeredmény, de most nem is ez a cél. Nagy István erősén beérek egy nagy létszámú csapatot. Attilával váltok pár szót, aztán ők elindulnak a Fodor fele, én pedig tovább a Hutára. A terep az eső miatt elég csúszós volt. Ez a túra egyébként is nagyon technikás, most különösen az volt. A Huta oldalában pár nagyobb vaddisznót zavarok meg a reggeli andalgásban. Csörtetve rohannak el a sűrűben, szerencsére nem felém. Szevasztok! Később a Kukucsón volt még egy érdekes találkozásom. Mászok, mászok, már a csúcs közelében voltam, mikor feltűnt a csúcstábla és mellette valaki. Vagy valami? Egy fej. Egy őzé. Biztos pecsételt.... Elég mókás kép volt, kár, hogy nem tudtam lefotózni. Egy fél pillanat múlva persze már kereket is oldott, de olyan csendben tűnt el, hogy felérve én még ott forgolódtam, hogy melyik bokor mellett kuporog. Persze ekkor már hét határon túl járhatott... A Virágos sár hegynél pedig egy muflon csapattal futottam össze, majdnem szó szerint. Ezek úgy rohangásznak az erdőben mint valami elmebetegek. Bizonyára ők is ezt gondolták rólam. Ha már a Virágosnál tartok meg kell jegyezzem itt elkövettem egy szép nagy baklövést. Valami egészen idióta módon sikerült felmennem rá, mert sikeresen továbbfutottam a zöld sávon lefelé az elágazásnál, ahol el kellett volna indulnom irányban felfelé. Úgy látszik nekem ez marad az örök mumushegyem... És nem ez volt ez egyetlen bénázásom. A Büszkés-hegyről (megismétlem... a Büszkés-hegy!-ről) lefele totál irányt tévesztettem, úgy kellett visszakavarogni a jó útra. Ez még jobban bosszantott, mert ez az egyik legkönyebb hegy. :)) Na mind1. Innen kicsit megnyomtam dühből. A maradék köveket már könnyen begyűjtöttem. Kicsit demoralizáló volt, hogy Kis-Kő-háton olyan idővel pecsételtem, amivel tavaly már a célban voltam. Igaz, azt jól tudtam, hogy a tavalyi egy hibátlan teljesítés volt jó kondiban, most meg csak hibák voltak, kondi nem sok. ;) Azért panaszra nem volt okom a végén, 5:05-tel értem be szanaszét ázva.

A célban pont elkészült a gulyásleves. Elkezdtem enni, de olyan forró volt, hogy inkább elszaladtam száraz ruháért a kocsihoz. Visszaérve folytattam az evést, még mindig jó meleg volt a leves. Meleg és nagyon finom. Ez engem is jól felmelegített, ami nagyon jó érzés volt, mert 13-14 fok lehetett csak. Azt hittem délutánra lesz azért kb 20, de nem így lett. Dinnyéékre még több órát kellett várnom, de az idő szépen röpült a rendezők társaságában. Jó volt a hangulat a célban. Érkeztek közben az első feladók is, aztán egyre többen. A további teljesítőkre még kellett várni egy kicsit.

Az időjárás most nem volt kegyes ránk nézve, bár ez az idő még mindig jobb szerintem ezen a túrán, mint a kánikula. Ha elég távolról nézem a dolgot, akkor meg teljesen mindegy milyen idő van, a Bükk így is úgyis gyönyörű és kárpótol a nehézségekért cserébe. Így volt ez most is. Köszönet a túráért!

Timex adatok

Mátra 60 ( Isten hozott a pokolban ) 59,7km 3151m

Vannak dolgok amiket nem lehet könnyû szerrel megszerezni, keményen meg kell dolgozni értük. Ilyen volt az idei Mátra 60-as jelvény is.

A túrát nem terveztem addig, amig piedcat blog-ján meg nem láttam, hogy Õ már elõnevezett a 60-asra. Ekkor kezdtem el én is nézegetni. Voltam már többször a túrán, 2004-ben az 50-es távon (akkor még volt), 2005-ben Tücsivel és Melivel a 15-ön (Totyogó), illetve tavaly futottam egyet a 25-n. Ideje volt megnézni a 60-ast is magamnak. Az időzítés nem volt a legjobb, szombatra hőségriadó volt elrendelve, megdőlt az országos és több helyi melegrekord is. 38 fok árnyékban az már valami... Sajnos piedcat végül nem jött, így egyedül indultam szombaton. Vicces volt a rádióban hallgatni a szokásos jótanácsokat.. "11-től 3-ig ne tartózkodjunk a napon és a hőség miatt kerüljük a fizikai megterhelést" ..miközben a 3-ason robogtam Pásztó fele, hogy lenyomjak egy Mátrabércnél is keményebb túrát.

A rajthely a már több túráról is ismert kollégiumból indult. Az előnevezés miatt kb 10 másodpercett vett igénybe és már kaptam is az előre nyomtatott nevezési lapomat. Nagyon profi. 6:30-kor rajtolok el.

Pásztó 160m-en fekszik, így nem meglepő módon (miután kicsit kavarogtam a település utcáin) emelkedéssel indul a menet.

Először enyhén, műúton, majd fokozatosan erősít bele és vált át földútra, erdőre a táj.

A szokásos mátrai gyorsvonat, Endre és Gábor úgy robog el mellettem felfelé, mintha állnék. Maradtam a saját lassú tempómnál, tekintettel a mostani edzéshiányos időkre és a várható irdatlan melegre, óvatos tempót terveztem. Csak ami jólesik.

A Múzslára 1:15 alatt érek fel, már izzadok pedig még korán van. A Múzsla itt messze nem a fő attrakció, csak egy rövid bemelegítés volt.


A zöld háromszög most lejteni kezd és már robogok is lefelé a technikás Sóbánya-patakvölgyben. Jól megy az előzgetés, 1-2 ismerőssel is összefutok. A Zám patak völgyébe érve balra felfelé érem el a zöld négyzetet amin újra emelkedésbe kezdek Nagyparlag felé. Innen általam kevésbé ismert utakon közelítem meg a Havast.

Útközben a Puskaporos forrásnál vizet kapok frissítésként, ami nagyon jól esik. A hegyet elérve egy hosszú kemény mászás következik a csúcsig, ahol egy ellenőrző számot vések fel a papíromra.

Lefele szép kilátás nyílik dél fele. Sokat nem nézelődök, a hőmérséklet rohamosan emelkedik, haladjunk amíg lehet. Fajzatpusztáig legurulni jól esik. 3 óra az eddigi menetidő, 20km és 1105m szint van mögöttem. A ponton mesés frissítés vár jókedvű pontőrökkel. Többféle üdítőből és zserbó sütiből lehet válogatni. Nagyon jól esik. Vizet is tankolok a camelbak-be, most minden cseppre szükség lesz.

A pontot elhagyva egy kis ösvényre térek le a nagyobb földútról. Nem kellett volna. Megyek egy darabig rajta, de jelzést nem találok, így visszatrappolok az elágazásig. Na ezt vegyük újra. A szélesebb úton már megtalálom a jelet és elkezdhetem mászni a következő hegyet, a Kávát. A mászás maga lassan de biztosan megy, a csúcs alatt kicsivel újabb számot írok a füzetbe. Követem a kis ösvényt a csúcs fele, de az hamar elfogy. Na szép. Térképezek egy sort, és akkor látom, hogy lentebb a ponttól egy nagy jobbkanyarral lefele kellett volna indulnom. A kis kitérő után már tekerek is lefelé.

Balról csatlakozik a sárga kereszt, majd kicsit később le kell térnem róla egy jelzetlen útra. Szallagok segítik a tájékozódást. Az út jól futható kényelmesen lejtős fajta, de itt már 10 óra elmúlt és igen meleg lett. Hosszú lejtőzés után egy kis csapatot beérve érem el a Disznós-kúti pontot. Egy hatalmas fa árnyékában hidegen tartott forrásvíz vár ránk palackokba töltve. Hű de nagyon kell ez most.

Nehéz hegy jön. A Világos-hegy teteje 1,4km-re és 260 méterrel feljebb van. A mászás jutalma egy lélekzetelállító körpanoráma. Igencsak tetszetős. Lefele a sziklás gerinc is jól mutat. Szép hely.


Lerobogok a hegyről majd egyhén emelkedő úton érem el a Babik-kutat. Előttem egy páros pont vizet vételez, én sem hagyom ki. Nagy fürdést rendezek, bevizezem mindenem. Most már igazi hőség van, és a java csak most jön. Ahol van lehetőség hűteni kell magunkat. A felfrissítés jól sikerül, teljesen felvillanyoz a hideg forrásvíz. A jelzésről megint le kell térni és jelzetlen utakon közelítem meg Mátrakeresztest. Kalandos az út, de jók az extra jelzések (szalag és fehér lapok a fákon). A műútra érve a hőség csak fokozódik. Éhes is vagyok már, jól fog jönni a frissítés a ponton. A szokott helyen a bolt mellett találom az EP-t, ahol tényleg fel lehet frissülni. Tolom is be a zsírosdeszkát több pohár szörp kíséretében. Jó sokan összegyűlünk közben, sok rövidtávos érkezik be. Ők célba értek. Nekünk még koránt sincs vége a megpróbáltatásoknak.

Az indulás fejben nehéz. Brutál meleg lett már és most aszfalt jön, ami emelkedik is. Vizet most nem töltöttem, de Fallóskútig elég kell legyen ami van a zsákban. Legalábbis ebben reménykedek. Kocogás közben 2 bringás srác ér utól és bíztat, én meg őket. Nem a túrán vannak. Feljebb Fallóskútnál újra találkozunk nagy meglepetésükre. A buszmegállóban írom le az újabb számot a kirakott lapról.

A víz kitartott, a közkútnál a maradékot kiöntöm, cserélem a teljes tartalmat. Újra friss új hideg vízem van! Kafa! Na spuri tovább. Ereszkedek lefelé a Csörgő patak völgyébe. Még a patakátkelést is szallagok segítik. Kis emelkedés után elérem a Vándor forrást, ahol megint meg tudok mosakodni alaposan. Egy korty a szájba is jut, aztán mászok tovább felfelé. 40-eseket érek utól. Innen már hamar feltűnik a tisztás és a turistaház. A büfé előtt pont van, de nem az enyém. A rövidtávosok itt lent pecsételnek, nekünk természetesen meg kell mászni Ágasvárat. Előtte még mosakszom egyet a csapnál. Ágasvárat sosem könnyű megmászni, de most tényleg nehezen ment. Fogy az erőm, brutális már a meleg. Kúszok mászok felfele, nagy megkönnyebbülés felérni. Kifújom magam amíg megkapom az újabb pecsétet. Készítek egy képet is a kilátásról.


Lefele is érzem a fáradságot, sokkal jobban kell figyeljek mint általában. Most veszem észre, hogy mennyire leszakadt rólam az a páros, akikkel egy ideig kerülgettük egymást. Ez azért jó jel. Odalent természetesen megint igénybe veszem a csap hűsítő szolgáltatását, de előtte még a büfébe is betérek és veszek egy fél literes Sprite-t. Az Óvár felé veszem az irányt. A Sprite nagyon gyorsan elfogy.. A flakon cipelhetem a faluig. A széles út szűkülni kezd és zegzugosodni. A Zoltán forrást megint egy kihelyezett lap jelzi, újabb szám a jutalom.

Tovább indulva pár száz méter után egy idősebb túratárs kérdezi, hogy megtaláltam -e a pontot. Elmondom neki, hogy még nincs olyan messze, de már visszafelé. Kétfelé indulunk. A "Muzsikál az erdő" elnevezésű rövidtávok itt nyerik el az értelműket. A vadregényes szűk ösvényen hatalmas koncertet ad a természet. A rövidtávnak muzsikál, nekünk másképp húzzák el a nótánkat... Óvatosan előzgetem az embereket lefelé, szerencsére azért nincsenek sokan. A sprite-os üveg még mindig a kezemben van, de ahogy leérek Mátrakeresztesre a buszmegálló kukájában landol. Hőség van. Nem kicsit. Az aszfalton indulok lefelé. Egy csapnál újra frissítek. Ilyen melegben igazi áldás, hogy ilyen sok helyen lehet vízhet jutni. Később elérem a hivatalos frissítőpontot is, ahol szintén megiszok egy pohár vizet, de enni nem kérek. Végre le lehet térni a műútról és újra erdőben folytathatom az utamat. Ez a szakasz elég trükkös, megint jelzetlen, az M betűket kell követni, illetve a kirakott segéd jelzéseket. A szalagozás hibátlan, csillagos ötös! Kicsit másképpen emlékszem erre az útra a tavalyi 25-ről. Meglepnek a combos emelkedők. Talán mégis kellett volna kajálnom valamit a frissítőnél. Rohamosan lassulok, nehezednek a lépteim, durvul a Mátra... Mondjuk nem csak én vagyok így, de attól ez még nem jó. Még az is rémlik tavalyról, hogy a végén elég sokat kellett menni nyílt terepen a pontig, így lélekben végig arra készülök, hogy mikor lépek ki az erdőből és égek porrá. De nem is csak ez zavart, hanem, hogy tisztán emlékszem mennyire lent volt az a pont akkor. Most pedig csak egyre feljebb és feljebb kapaszkodok. Kemény lesz az utolsó erőpróba. Csak közeledett és közeledett a pont, az erdő meg nem fogyott el felőlem. Az erőm annál inkább. Energy Level Low... ezt írta ki a kijelző a homlokomra. Mikor már csak pár száz méter van hátra, már beugrott, hogy tavaly a 25-ön máshol volt az EP. Ennek nagyon megörülök. Ettől függetlenül gyakorlatilag lenulláztam magam. Úgy esek be a pontra és roskadok le egy padra. Szevasztok, szabad itt leheveredni egy kicsit? :) Szerencsére ez egy igen remek kis pont volt, ahol megint mindenféle finomság várt rám. Kókuszgolyókkal és finom szörpökkel tölthettem fel a kiürült tartalékokat. Innen a legnehezebb továbbindulni. A rövidebb távok innen már egyenesen Pásztóra mentek tovább lefelé. Nekünk még volt egy megvívandó csatánk.

A Nyikom hegy. Az valami nagyon kemény volt. Ilyen poroszkálást már rég produkáltam. Eleinte teljesen út nélkül, majd egy széles földúton kacskaringóztam felfelé. A végén pedig egy kíméletlen nyíl egyenes mászás kergetett mindenkit a sírba. Az EP olyan lassan közeledett, hogy már azt hittem csak délibáb és sosem érem el. Ketten vártak a ponton. Úgy éreztem, mintha a pokol egyik mély bugyrából kellett volna kimászni. A meleg tényleg pokoli volt.

Pecsét után még lefele is csak szédelegtem az első métereken. Aztán összeszedtem magam, a lefele kocogásnál megint figyelni kellett.

Innen elég messze van még Pásztó és tudtam, hogy a táv nagy része már nyílt terep lesz. Viszont már délután 4 fele járt, gondoltam már nincs olyan ereje a napnak, nem lesz vészes. Persze hogy tévedtem. Nagyon is volt még ereje... és még az enyémet is elszívta. Hosszú kegyetlen küzdelem volt az utolsó szakasz végig. Lélekölő. A camelbak-ben még sok víz volt ezért már nem csak ittam, hanem öntöttem is magamra belőle, hogy frissülni tudjak. Ez elég jól bejött, erőt adott. Bár nehezen közeledett Pásztó, azért csak odaértem. Az utcákon végigszédelgek. Ez egyikben meglátok egy kutat. Végre! Ááááh! Állati mosdás. Ezzel már kihúzom a célig, ami már nincs is messze.


Az iskolába lépve jön a megkönnyebbülés. Gratuláció. Tetszetős jelvény. Puha fotel, kiterülés. Az időm 10:42 lett, ami rendben is van. 10 órával számoltam, de ez most cseppet sem izgat. Isteni a pihenés. Meg a gulyásleves amit kapok. Befut Vadmalac és Jaat is. Jaat egész jól viselte, de VM csak így jellemezte a saját állapotát: "már régóta túrázom, meg voltam már egy-két helyen, de ennyire szarul még sosem voltam". Hát elég durva menet volt az biztos.

Amit viszont el kell ismerni, hogy a szervezés pazarr volt! Zegzugos útvonal, teljesen más profil, mint a Mátrabérc. A "magas" hegyek (Galya, Kékes) kimaradtak, mégis minden szempontból túlszárnyalta a Bércet a túra. Sokkal jobban bejön. A rendezés imádni való. Az itiner füzetke egyszerűen zseniális. Kis helyet foglal, könnyen áttekinthető, csak hasznos információkat tartalmaz és abból nagyon sokat. Résztávok leírása és adatai részletesen. Középen színes, kihajtható, jól használható térképpel. Ennél profibbat talán nem is lehet csinálni. Minden elismerésem a rendező gárdának! Nekem most lopta be a szívembe ez a túra igazán magát, mégha elég küzdelmes is volt. Találkozunk még!

Szerzett sebek...

További képek

Timex adatok

Vidróczki 18

Idén is mentem, hogy ne maradjon ki az egyik legnagyobb kedvenc, viszont csak a legkisebb távra, hogy minél hamarabb hazaérjek Timihez. Ákos is úgy döntött végül, hogy csak a 18-ra jön, így együtt utaztunk le Szorospatakra.

Mivel a pontnyitások a rövid távon nem futásra vannak optimalizálva, későn indultunk. Ákosnak adtam 20 perc előnyt, Ő 9:15-kor, én 9:35-kor vágtam neki a hegyeknek.

Az első szakaszt nem ismertük, hiszen a hosszabb távok nem a zöld sávon mennek fel Mátraszentimrére, Mátraszentlászlóra. Pozitív meglepetés volt az új útvonal, nagyon szép út vezetett fel a faluig. Utcákon kanyarogva áttrappolok Szentlászlóra. Ákosnak semmi nyoma. Nem jön szembe sem. Azannya! Rálépett a gázra rendesen. Egy vidám párral találkozok viszont, akik néven szólítanak és hajráznak. Ezt nem tudom mire vélni, eléggé meglepődök. Nagyon le lehet maradva, még a hírnevem is megelőzött. :D A pontnál nem frissítek, elég korai lenne...

Spurizok visszafelé. A sípályáknál megint utólérem a párost, akik tovább szurkolnak. Vigyorogva megköszönöm ismét. Száguldok lefele a csodálatos Csörgő-patak völgybe. Hutahely, jobbra át, sorra jönnek a patakátkelések. Nyújtom a lépteket, tudom, hogy ha Ákost utól akarom érni, akkor most nagyon nyomni kell. Szerencsére remekül vagyok, minden szempontból. A lábaim frissen pörögnek, a tüdőm észrevétlenül szorgoskodik, a szívem pumpál mint a kisangyal. Kell is neki, a pulzusom az egekben... Kerülgetem a kidőlt fákat és a sziklákat, ugrálom át a patakokat, könnyen veszem az akadályokat. Hamar el is érem a leágazást a Vándor-forrás felé. Mérem az időt, mennyi időbe telik megjárni az újabb hurkot, mert ide is vissza kell jönnöm. Lefutok a forrásnál levő ponthoz a pecsétért..

..majd mászok vissza az elágazásig. Ákos továbbra sincs sehol, bár a kis kunkor csak 5 percembe tellett, így ez sokat nem jelent. Toltam hát tovább felfelé. Ágasvár jött. Rendesen megrohamoztam, csapattam felfele is. Ha itt sem találkozok Ákossal, akkor szögre akasztom a cipőmet otthon. Szerencsére nem így lett, már a felső harmadában jártam, mikor szembetalálkoztunk. 11:01 volt, hivatalosan 1 perce nyitott fent a pont. Felmászok az EP-ig, ahol kapok egy újabb pecsétet meg egy kis dícséretet. A pontőrrel együtt indultunk el még a rajtból. :)

Na zúzás lefelé. Megjegyeztem a helyet, ahol összefutottunk Ákossal, így meg tudtam mérni, hogy 5 perccel van előttem. Lerobogtam a turistaházhoz, majd tovább a piroson. Mikor elindultam fentről, a pontőr még oda is szólt búcsúzóul, hogy figyeljek a piroson, mert kavarós. Azt válaszoltam, hogy köszi, ismerem. Hehe. Jó vicc. Úgy elkavartam rajta idén mint a fene. Bazz. A jelzést meg sem találtam, az erdőben vágtattam tovább Szorospatak fele... elég nyomasztó volt. Végül az erdei tábor kerítésébe ütköztem, és annak mentén kimásztam a műútra. Onnan már sinen voltam. Ilyen se volt még... Így Ákost nem sikerült utólérni, 5 perccel utána értem be, az időm 1:59:54. Klassz futás volt, kár lett volna kihagyni. 13:10-re már otthon is voltam Pesten. Két dolgot sajnáltam, hogy piedcat nem jött és hogy nem találkoztam össze Mikivel.

Timex adatok

Pilis 50

Jó régen voltam utoljára ezen a túrán. Bizton mondhatom, hogy semmi nem változott az évek során... ;) mint ahogy valószínűleg az elmúlt 30 év során sem. A rendezőség nagy dolgott vitt véghez, 30 éve rendületlenül tálalja nekünk ezt a remek rendezvényt. Ez szerintem igen nagy dolog. Köszönjük!

Az időre nem lehetett panasz, csodás napsütésben úszott az egész Pilis. Kocogva indultam neki a távnak, de csak kényelmesen. Persze a Kevélyek megmászása elég messze van a kényelmes fogalomtól, de jól ment a dolog szerencsére.

A nyeregben volt az 1. EP.

Az első hegyeket magam mögött hagyva értem el Csobánkát, ahol lehett frissíteni a helyi csapokból.

A faluból kiérve jött az egyik leg trükkösebb elágazás, amit szerencsére már jól ismerek,

majd a hosszú, hosszú út a Szurdokig, ahol újabb pont várt a parkolóban.


A Szurdok gyönyörű volt most is, mint mindig. Kattintottam is pár képet. Jött Pilisszentkereszt, majd a mászás a Pilis oldalában. Itt a nyílt terepen fújt a szél rendesen, amiből az erdőben szinte semmit nem lehetett érezni. A Mária padnál pár túratárssal kerestük a pontőröket, de nem találtunk csak egy turista csoportot a pihenőnél.

Később útban felfelé a Két Bükkfa nyereghez szembetalálkoztunk velük. Kaptunk pecsétet is.

A nyeregben pedig frissítésképpen ásványvizet, ami remekül esett. Innen jött a kalandos szakasz a zöld négyzettel. Hű, az az út nem sámli. Főleg az eleje nyomasztó, ahol nem lehet jelzést találni. A Hoffmann-vadászháznál egy lagzi volt készülőben, a násznép már szép számmal volt jelen a helyszínen. Fentebb a forrásnál találtam meg a túra legjobb EP-jét, ahol meglepetés frissítés is várt rám. Zsírosdeszkák savanyúsággal és forrásvízzel. Csodás! El is töltöttem itt jópár percet beszélgetve a pontőrökkel.

Innen aztán hosszú mászás jött, először a Szakó-nyerget kellett bevenni, majd onnan Dobogókőt. Fent a szuper időnek köszönhetően sok turistával találkoztam, és persze az újabb ponttal a múzeumban.

Egy kellemes szakasz jött lefelé a Fagyoskatonához, majd hosszú kanyargós utakon értem el a Tölgyikreket, ahol begyűjtök egy újabb pecsétet. Itt már a rövidebb távosokkal is találkozok útközben.

A piros kereszten nagyon ritkán járok, így érdekes volt arra menni. Lajosforrásnál a pont nem a forrásnál volt, mint reméltem, hanem korábban az elágazásban. Így a forrást ki is hagytam. Teám még volt a camelbak-ben, a cél pedig már nem volt olyan messze.

A sárga kereszt egy picit meglepett, az emelkedőire már nem nagyon emlékeztem. Később persze lejteni kezdett és szépen lecsorogtam a Janda házhoz.


Megkapom a pecsétet és kocogok tovább lefelé. Innen Pomáz határa már nagyon közel van, hamar el is érem és már a széles utakon haladok tovább. A futás már nem nagyon megy, elfáradtam, meleg is lett már nagyon. Mindegy is, innen talán már laposkúszásban is eljutok a Hév állomásig. Amit végül 14:00-kor el is érek.

A menetidő 6:51 lett. Jó menet volt. A Pilis pedig gyönyörű! Köszönöm a rendezést!

További képek: Ide kattints
Adatok a Timexből

10 év

Pompás nap volt a mai. Az eddigi legszebb jubileumom... és ez kivételesen nem túra volt. ;) Köszönöm ezt a csodálatos tíz évet életem párjának, Tücsinek!

Futások a meló árnyékában...

Az utóbbi hetekben, hónapokban teljesen háttérbe szorult a futás a munka miatt. Nincs időm a hétközi futásokra, nincs erőm a hétvégiekhez.
Néhány próbálkozás azért volt. Február végén Ákossal elmentünk magánBiázni.


Itt még néhány további képet is megnézhetsz.

Gyalázatos állapotomról mindent elmondott, hogy több mint 3 óra kellett, hogy végighúzzam a belem az útvonalon. A horgásztótól képtelen voltam összefüggő futásra. Igaz, nagyon nagy sár volt, de nem azzal volt a baj. KO. Ez eléggé elszomorított. Tudtam, hogy rossz állapotban vagyok, de hogy ennyire azt nem sejtettem. A bükki hegyimaraton előtt ez nem sok jót sejtetett. Akkor el is döntöttem, hogy bár beneveztem, nem fogok indulni csak a 30-n. A hátam közepére sem kívántam így egy kő-kemény maratont.

Aztán még 4 nappal az esemény előtt megint elmentünk Biázni. Erre sokkal jobban rá tudtam pihenni, meg is lett az eredménye, egyenletes, magabiztos futást produkáltam végig. 2:49-el értünk vissza Áki verdájához. Mivel ekkor kezdődött a 4 napos hétvége, még bőven rá tudtam pihenni a Népek Tavaszára, így meg is született a racionális döntés: ott a helyem a maratonon idén is.

A hegyimaraton aztán remekül ment. Igaz, az eddigi ötből ez lett a leggyengébb, de mondjuk ez várható volt. Oda se neki, most nem az 5:00 megdöntése volt a cél, csak hogy beérjek időn belül. Az viszont gond nélkül ment, nagyon klassz kis futással.
Itt vannak a mért adatok.
5:27 lett a vége.

Ma pedig Bia 25 volt. Hehhe. Ismét, de most a hivatalos túra formájában. Egyedül mentem ki, nem túl korán. Persze mihez mérten.. ma volt az óraátállítás, így egy órát alapból vesztettem. 8:03-kor vágtam neki a távnak. A korábbi saras részek mára már a jó időnek köszönhetően teljesen megszáradtak. Jól lehetett haladni. Sóskútra olyasmi idővel érek, mint Ákossal a 2. futamon. A különbség a második részen jött ki. Tudtam tartani végig ugyanazt a tempót, nagyon klasszul ment a futás. Sikerült az űridőim közelében bejönnöm, 2:34-el a végén, jó erőben maradva. Ez szuper! Pedig NT óta semmit nem futottam sajnos. Úgy látszik az a trend, hogy évente vesztek 1 percet a Bián. :) Sebaj, oda se neki, szerintem igencsak örülnék egy 3 óra körüli időnek 30 év múlva. ;) A célban egy meglepetés is fogadott így a 10. jubileumi Biámon. Nagyon szép jelvényt kaptam az eddig megszokott (de szintén nagyon szép) kitűző helyett.

Wow. No ez persze nem a jubileumnak szólt, csak fejlődött az ellátás. Nem hiába nagy kedvenc a Bia is. Ma nagyon szép arcát mutatta, kellemes tavaszias idő, jó terep, semmi szél, jó futás. Öröm volt ott lenni. És mivel igen közel is van, praktikus is. ;) 11:15-ra haza is értem.

Bia 25 számokban.

Barcika 50

Idén már lemondtam a Barcikáról sajnos. Beteg is voltam, fáradt is voltam, egyedül biztos, hogy most kihagytam volna. Szerencsére Ákos és Luca úgy döntött, hogy megnézik maguknak a túrát, ha elmegyek velük idegenvezetőnek. Egy percet sem gondolkodtam a továbbiakon. Indulhatunk.

Az idei egy nagyon rendhagyó Barcika lett. Ákosék az 50-t tervezték, így én is arra mentem. Sosem voltam még az 50-n. :) Csak még a régi 45-ösön a korai időkből. Jó is, hogy nem a 65-re mentem, az a mostani állapotomban sok lett volna ma. A másik dolog, hogy kétszer rajtoltam. :)) Na jó, ilyen mondjuk már megesett.. de nem így. Történt ugyanis, hogy Ákosnak már a telkeknél jutott eszébe, hogy otthagyták a lapjaikat az autóban. Vállaltam a nyúl szerepet és visszarohantam újra a rajtba. Így indult a túra. Aztán nagyon jól folytatódott, nagyon jó volt újra a Damasánál sétálni,

Upponyban inni kedvenc csapomból, átmenni a szoroson és végigmenni a Lázbérci mentén.

Ezeket soha nem fogom megunni. Ákosék Dédestapolcsány előtt elhúztak, és elkavartak. A ponton bevártam őket. Innentől kicsit másképpen mentünk mint addig. Visszavettünk a tempóból. Sok helyen hatalmas sár volt, kilókkal nőtt meg a cipőink súlya. És ez nagyon fárasztó volt. El is fáradtunk. Ahogy kell. De nagyon jó volt!! ;)

Jó volt a túra (szokás szerint), jó volt Luca és Ákos társasága, és jó volt újra a megszokott arcokat látni. Furcsa, hogy mennyire összeforrott ez a túra pár arccal, akik minden évben ott vannak. És ez jó. Nagyon jó. Mert jó érezni, hogy másnak is ilyen sokat jelenthet egy esemény, ami ilyen messze van, ilyen családias és ilyen hangulatos. A szememben a Barcika egy nagyon értékes túra. Szóval srácok, remélem találkozunk jövőre is!

Timex adatok

Képek

LeFaGySz 2011 62,4km/3005m

A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött... akkor voltam először LeFaGySz túrán. Az akkor az első sorozat utolsó epizódja volt éppen a Bükkben. Hasonló idő volt akkor is (csak akkor február közepén volt megrendezve), a téli időponthoz képest enyhe. Ervin barátomnak az volt az első túrája a Bükkben. Az akkori csapatban Ricsi és Tamás szerepelt még.

A túra nagyon kemény volt. A Bükki LeFaGySz-ban van a legtöbb szint. Emlékszem, hogy a Szalajka-völgyből milyen küzdelmesen jutottunk fel a Bükk legmagasabb pontjára, Istállós-kőre. Meg arra is, hogy milyen hatalmas rohanás volt a túra vége, hogy elérjük az utolsó buszt, amivel vissza tudtunk jutni Miskolcra.

Most, 10 évvel később jött el az ideje eme pompás túra újrarendezésének. Már nagyon vártam! A táv talán az eddigi leghoszabb a sorozatban. A hosszú távok eddig 55-56km-esek voltak, ez most 63km-re duzzadt. A szintemelkedés is nőtt, ami most több mint háromezer méter. Ezeket a számok már előre garantálták, hogy ez nem lesz sétagalopp. Nem is volt az.

A régi csapat feleződött. Tommal már összeszokott LeFaGySz-ozó páros vagyunk, még tavaly a Vulkán túrán megbeszéltük, hogy együtt nyomatjuk majd januárban. Így is lett. Nagyon korán keltem. Az órám 3-ra húztam, de 1:40 körül már fent voltam és nem is tudtam visszaaludni. Egy normális napon kb ilyenkor szoktam lefeküdni... :) Fél 5-re beszéltük meg a talit Tamásnál, de már 4-re ott voltam és negyedkor tovább is indultunk Eger fele. Felsőtárkány után már a Bükkben kanyarogtunk felfelé. A hó már itt is elolvadt, köszönhetően a nagy enyhülésnek. Mára is 4-5 fokot jósoltak a hegyekbe. Így az útviszonyok jók voltak, még a ködöt is elég jól megúsztuk, időben odaértük Répáshutára. 6:20-kor parkolunk le a faluban. Ez klassz, így el tudunk indulni 7-kor a legelején. Ez a túra végén még jól fog jönni, nem kell majd sokat lámpázni.

A Vadász vendéglő nagyon barátságos hely, ez ad otthont a rajtnak. Bőven van időnk összekészülni. 6:55-kor Jaat a teraszon elkezdi osztani a rajt pecséteket, de mindenki szépen kivárja a 7 órát és egy kisebb tömeg indul útnak egészkor.

Hamar meglépünk a bolyból és az élre állunk. A Katalin-völgy számomra elég ismeretlen terep volt. Meglepően benőtt turistaút halad lefelé a völgyben. Itt egy hatalmas szarvascsordával találkozunk, amely kb 20 egyedből áll és tőlünk kb 15-20 méterre suhannak át az úton. Csodás látvány. Az első EP-t közvetlenül a Török út előtt találjuk meg. Tájfutó bója és szúróbélyegző. Ez a mai napi menü.

Innen nyomunk egy visszafele Tortúrát az Imó völgyének a bejáratáig, majd a forrás fele vesszük az irányt. A rengeteg elolvadt hó miatt az időszakos forrás most ontja magából a friss karsztvizet. Éppen van is pár turista a forrás szájánál.

Innen aztán a Lambot-hegyesén és a Toldi kapun át felmászunk az Őserdőig. Milyen régen jártam már odabent... most sem megyünk be, hanem a kijelölt úton megkerüljük. A túra legszebb része számomra a Cserepes-kő melletti tisztás a hegyoldalban, ahonnan páratlan kilátás vár minket.


A déli Bükk a lábunk előtt hever. Órákat el tudnék itt tölteni bámészkodva. Most persze csak pár fotó kedvéért állunk meg. Cserepes-kő után letérünk a kékről és a zöld négyzeten mászunk fel a Kopasz-rétre, ami az első (a kisebbik) hurkunk kiindulópontja.

Nem akármilyen hurok ez. 850 méterről ereszkedünk le 480-ig (a Szalajka-völgy oldalában elhaladunk a fátyolvízesés fölött), majd onnan felmászunk a Bükk legmagasabb pontjára 959 méterre, Istállós-kőre. Lent a Szalajka forrásból még vizet merítünk a tasakokba, ez később még jól fog jönni.

A combos mászás nekem elég rosszul megy, most jön ki a heti fáradtság rajtam.


Lassulunk... ez egy nagyon komoly emelkedő. Legközelebb majd a Less Nándor 100-on találkozunk, addig ne is lássam! ;) A csúcson szusszanunk egyet és tekerünk vissza a Kopasz rétre. Itt Brigiékkel találkozunk, akik majd csak most indulnak lefelé. Nem irígykedünk. :)

A kék kereszten haladunk tovább az Őr-kő-rétig, ami a második, a nagy hurok kiindulási pontja. Innen egy hatalmas kört csinálunk. Lemegyünk teljesen Felsőtárkány közelébe, majd onnan indulunk el felfelé vissza. Itt felfelé menet kap el egy hosszú (4,7km-es) holtpont, amin nagyon nehezen jutok túl. Felfelé elég visszafogottan gyalogolunk, és ez egy idő után segít és újra erőre kapok. A Pes-kő ház utáni, sokkal meredekebb részen már minden rendben van. Szépen haladunk, onnan még 2km-t felfelé és úgy érünk vissza az Őr-kő-rétre, ahol újból összefutunk Brigiékkel. Ők is most értek ide a kis-körről. A kéken haladunk Pes-kő felé. Itt kicsit gyorsítok a tempón, most Tomnak kell kicsit kapaszkodnia.

Visszaérünk a Cserepes-kő előtti elágazáshoz, ahonnan a már egyszer bejárt úton indulunk vissza az Őserdő felé.

Útközben újból megcsodáljuk a mesés kilátást a hegyoldali tisztásról.

Újból megkerüljük az Őserdőt, majd megkezdjük az utolsó komoly emelkedő leküzdését, ami nem más mint Tar-kő. Itt Tamást kapja el egy holtpont. Épphogy felérünk a kilátóhelyre, megcsörren a mobilom. Jaat keres és érdeklődik, hogy Felsőtárkány környékén (hol van már az ide..) találkoztunk -e vadászokkal. Mi nem, de mint megtudom, akik később értek oda mint mi, azok igen és a vadászok nem is engedték őket tovább az úton, vissza kellett fordulniuk. :( Ez egy balszerencsés fejlemény volt a túrán. Mi szerencsére elég gyorsak voltunk ahhoz, hogy rendesen végigjárjuk a kiírt útvonalat.


Tar-kőn még elbámészkodunk egy kicsit, csinálunk pár képet is, aztán átrobogunk Három-kőre. Délután 4 óra körül járt, ami pompás, mert még mindig világos van. Iparkodtunk ahogy tudtunk, innen már minden világosban megtett méter ajándék. 10 évvel ezelőtt az utolsó busz elérése motivált minket nagyon a végén, most pedig az, hogy meglehet a 10 órán belüli teljesítés még. A zöld háromszögön gyűjtjük be az utolsó szúrókás igazolást, majd a zöldön repesztünk lefelé a Bányahegyi parkoló irányába. A parkoló előtt kis fenyvesben már nagyon sötét van, de még átcsusszanunk rajta és robogunk tovább már a műúton. A zöld négyzet letér jobbra az útról újra be az erdőbe. Szerencsére itt nem fenyves van így még látunk annyira, hogy ne kelljen elővenni a lámpát és szépen leérünk Répáshuta Kossuth utcájára. Fülünkig ér a vigyor, ezt már nagyon vártuk mindketten. Még egy kis kocogás lefele és 9:50-es idővel megérkezünk a Vadász panzióhoz a célba. :) Óriási! Ez egy nagyon kemény futam volt, mindketten rendesen elfáradtunk.

A étteremben átvesszük a díjazást, majd kapjuk is a gulyáslevest, ami jóízűen elfogyasztunk.

Isteni finom. Pihizünk még egy kicsit, aztán indulunk, mert egy nagyon hosszú út vár még ránk hazáig. Viszlát Bükk, sziasztok sporttársak!

Ez a LeFaGySz is olyan volt, mint a Börzsönyi, vagyis nehéz, de lehetett volna még sokkal-sokkal nehezebb is, ha a körülmények úgy hozták volna. Most ennyi jutott nekünk, bevallom, nekem ez most éppen elég is volt. Köszönet a remek túráért!



Eredmények

Képek a túráról

Timex adatok

BHTCS elemzés

Timex adatok:
http://www.trainingpeaks.com/sw/RTWKXFL2YZHMRC3NCGNXD6MTNQ

Lemértem az optimális útvonal idén 1,7km-rel volt hosszabb a tavalyinál. A szinteket nem számoltam össze. A bejárt útvonalam jó volt, 1 nagyobb és két kisebb hiba csúszott be:
1. Felsberg után túlmentem a nyiladékon, de hamar észrevettem és korrigáltam

2. A Fekete hegyek után bekavarodtam egy sűrű részbe, ahol elvétettem az irányt is az ágakkal hadakozva, így volt egy kis felesleges kanyargás...

3. Egy nagyobb hibám volt, és az az utolsó hegynél, a meglepetés csúcsnál. A Kis Kopaszt irányban kellett volna becserkészni, sokkal optimálisabb lett volna távban és szintben is.

BHTCS elsőkézből röviden

Most értem haza a BHTCS-ről. Nagyon szuper volt!! Idén kihagytam a BÚÉK-ot és csak az éjszakait vettem tervbe. Kellett a kis rápihenés, mert hétközben eléggé leharcoltam magam melóban.
Szokás szerint korán mentem ki Nagykovácsiba, 17:25 körül értem a bejárathoz, pont akkor nyitották ki a népnek az ajtót. A meglepetés hegy a Kis Kopasz volt. Nagyon alattomos kis hegy, nagyon le kellett menni a Tarnai pihenő alá és onnan felkapaszkodni. A táv így hosszabb is meg szintesebb is lett mint tavaly. Viszont cserébe most kifogástalan idő volt. Szép letaposott hó, szél csak mutatóban néhol, ott sem erős, -1, -2 fok kb. Kipróbáltam egy merész változatot és elsőnek az Ilona-lakot látogattam meg, onnan pedig a Meszes->Perem hegy->Nagy Szénás... útvonalon haladtam. Nekem eléggé bejött. Nagyon jól ment a futás is, 23:08-kor érkeztem vissza (5:08) első érkezőként. Negyed órával később jött egy feladó, más nem ért be amíg elindultam hazafele.
Nagyon jól éreztem magamat, köszönet a remek túráért!